Szerző: József Kotyec | 2025. május 14. | AZ ÍRÓGÁRDA
Villányi Kata Ámokfutás állj, várj, fáj ha lelked meztelen, akkor jöhetsz vissza a hazugság átlátszó, ha meginogsz, elillan vedd le maszkod, vezess saját arcodig ne nézz; láss meg, csupaszíts lényemig kár az összes befejezetlen mondatért kimondott, majd megbánt...
Szerző: József Kotyec | 2025. május 14. | AZ ÍRÓGÁRDA
Szűcs Márton Rossz vers Ez egy rossz vers és Az sem érdekel, hogyan jönnek ki a sorok. Egyik hosszabb, másik rövidebb, Nem izgat se esztétika, se rím, se különösebben semmi. Ez egy rossz vers, Mert magam is rossz vagyok, Elegem lett az életből, Lassan hervadok És...
Szerző: József Kotyec | 2025. május 14. | AZ ÍRÓGÁRDA
Rácz Kata Mindig leszek valami Soha nem leszek egy gyönyörű vers, amit valakinek írtak. Sohasem leszek egy felejthetetlen, vidám dal, ami elnyerte a díjat. Sohasem leszek egy magával ragadó regény, ami elrepíthet messze. Sosem leszek a pillanat, ami megtörtént...
Szerző: József Kotyec | 2025. május 14. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien Látogató Hívatlan vendég lépett be a házba. Bíbor-borús hajnalon lett árva, legalábbis nekem ezt mesélte. És azt is, hogy nem emlékszik a nevére. De minek is név vagy szó, ha egyszer a szája eper, a szeme tenger. És megengedi, hogy megkóstoljam....
Szerző: József Kotyec | 2025. május 14. | AZ ÍRÓGÁRDA
Maul Petronella Tükrök a tükörterem összes tükre különbözőféleképpen torzítja azt, aki bemerészkedett. a sziluett mindegyikben más, de a fekete ruha állandó. tulajdonképpen le is vetkőzhetne, úgyis csak saját magával kell megbékélnie. a tükörképek egymással...
