Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Míra A nap búcsúzik Boldogságillat van a levegőben, Integet a nap lemenőben. Búcsúzik Pécstől, szerelmétől, Kéményt cirógat és háztetőt. Könnyeket érint az arcomon Ezen a keserédes alkonyon. Elmúlt idill, itt hagytad nyomod, De a napsugár tavaszról suttog....
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Jutalom Meg akarod szerezni a lehető legértékesebb jutalmat a világon bármi áron? Mikor megszereztem, azt hittem, hogy végre valamit tényleg elértem életem során. Később jöttem csak rá, hogy szégyen vezérelt hazáig. A szembesülés...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Véletlened Az esküdt ellenségünkké vált az idő. Ennek nyilván egyikünk sem örül, de érdekes lenne tudni, mégiscsak melyikünk. Ezzel mit sem törődve próbáljuk élvezni az egymással töltött időnket, helytől függetlenül és korlátok nélkül....
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Tehetetlen Tehetetlenségemben ordítani tudnék Falakat ledönteni Könyveket szétszaggatni
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Tavasz Tavasszal a szerelem, milyen szép is lenne. Kézen fogva sétálni a parkban, ahol lágy szellő fújdogál. Tóparton futni, vajon ki előzi meg előbb a másikat? Majd kidőlve feküdni a gyepen összebújva. Fűzfaágak takarásában,...
