Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Medgyesi fanni A kabát Manapság mindenki hord kabátot. Pontosan ugyan ilyen átlagos ember volt Géza is, aki amint fuvallottak az első szelek, amelyek nyikorgatták a falubeli kiskocsma kopott, repedt, néhol ökölnyomokat, és támaszkodó könyökök által koptatott foltokat...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Medgyesi Fanni Iránytű Sehová sem mennék az életben, ahol nem vagy- Útitársam, ki vezet a pokolból; Jöttem, hogy a mennybe vezesselek- Irányomba. Ha eltévedsz iránytű leszek- szél, mi ölel Csendesen a zord hidegben-sütök le Rád napként. S ha egyedül leszel családom,...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Medgyesi Fanni Felnőttek vagyunk Felnőttek vagyunk és gyerekként játszunk, Gyere! Lássuk meg együtt a nagy világot, Az utunkon majd szedek,majd kötök neked virágot. S ha kéred, szemem bekötöm az idővel Hogy vezess, szemet mellettem hunyj, Kidőlve...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Medgyesi Fanni Együtt Olvastam egy viccet. Tudom, hogy tetszene neked. Szinte hallom, mikor utoljára kacagtál velem. Ott feküdtél mellettem, a hajamat csavartad, Mellkasodon keresztül szívverésed hallgattam. És azóta mennyit nevettünk, mennyi béna viccen?...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Medgyesi Fanni Bordád “Enyém az egész világ!-kacagtad. Míg bordádból egy nőt faragtak. Ki a tiéd, lelkedhez közel, testedtől messzire került, s Te mégis vagy oly elvetemült, hogy elmenj érte. Mint egy tétova kölyök, lépted előbb imbolygott, aztán simán ment, de életed...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Maul Petronella Sötét Tudom, hogy itt vagy. Tudom, hogy itt rejtőzöl a menedéket nyújtó sötétben. Hallom a lélegezted. Remélem hallod, ahogy sírok. Remélem hallod, ahogy maradék erőmből rekedten segítségért kiáltok. Tudom, hogy hallod. De...
