Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta SZÍNLEL A SZÍN Füstölgő pamacsok sóhajtása Felfut a verandára Nikotint áraszt a szomszéd vára Fából épült, – jó, ha nem kap lángra Idős ember a tulajdonosa Ez a termeszvár az ő paradicsoma Koszos edények, amikre Rászáradtak a hetek A rothadt...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta Mégis kinek kell alibi? A hanghullámok túl magasak és a szavak, amik elhagyják testét nem tudnak felülemelkedni azon az átkozott estén. Megrázkódik, és a föld, mintha megnyílna alatta, vacog, pedig nyár van, nincs értelme fáznia. De...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta Látomásom az Éjjel Minden apró nesz a sötétségbe kiált. Meg akarja találni az Éjnek fiát. Mert a királynő hirtelen haragból Eltaszította, ki szívének kedves volt. Útjára küldte hát később a hamu vadjait ‘Hozzák vissza a menekülő...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta Késői órák értekezései* Foszladozom és csak forgolódom, forgolódom… Forgom és csak szédülök – Szabadíts meg ettől a kíntól! Szabadíts meg, vagy örökre eltűnök! Először csak az tűnik el belőlem, ami én vagyok. Néma szólamok, fakó bánat...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta Ébredés Alkonyba boruló táj. Elsuhan felettem a végtelen határ. Több napja nem aludtam. Kenyerem, hogy élek. Jobban érzem az elmúlást. Jobban értek mindent. Olyan az életem, mint egy film, amit nézek… Megállítani nem tudom,...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta Az erdő hangjai Égbe nyúló fák, ha beszélni tudnának, Vajon mit mondanának? Ágaik lengedeznek a szélben, Furcsa, de beszédüket mégis értem. Tolmácsnak jelentkezem, Elmondom, mit gondolnak! Olvasóm, segíts, hogy mindent Hitelesen fordítsak!...
