Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Életem mozija Amikor éjszaka elalvás előtt valamiért tartok attól, hogy a holnap milyen nehézségeket tartogat számomra, kedves emlékeket szoktam felidézni. Életem mozijába lépek be ekkor és a vetítőtermek nem meglepő; személyekről, vagy...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Álom Egyik este megjelentél egy álmomban, hosszú idő után újra a fejemben jártál. Emlékszem, ahogy a hamis boldogság érzet átjárta a testem minden porcikáját. Amikor reggel felkeltem, tisztán emlékeztem mindenre. Kíváncsi vagyok, hogy...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Nyár Nyár van, nemde? Akkor mégis miért szürke minden, amire ránézek, rágondolok, amit megérintek? Miattad! Hát persze. Miattad van minden, főleg a szürke magányosság, mégis mi mást hagynál hátra? Nyár van, nemde? Akkor miért ülök...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Jövőbe Tavaszi szellő lengeti a platánfák leveleit, melyek alatt ketten állunk bizakodva a jövőbe meredve, és napsütéssel tarkított úton baktatunk. A reménykedésnek vége, hisz velem vagy, s én veled. Majd besütött a redőnyön keresztül az a bizonyos...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Lopott pillanatok Tiltott, mégis oly édes élvezet, Ahogy kettőnk szíve beszélget. Pillanatok, amik csak a mieink, Titkok, amiket csak mi tudunk. Mosolyok, mik szívünket melengetik, Pillantások, mik titkainkat rejtegetik. Tudom, sokan elítélnének ezért, De engem...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Zátony Kicsi szívem gyorsan dobog, nehezen, de hevesen; mint az eső, szakad, kopog, lefolyik az ereszen és folyik tovább, kicsi patak pocsolyákká cseperedik Elfulladnak most a szavak őt el többé nem feledik Kicsi szívem zajosan ver ikaroszi...
