Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Naphóhér Üres és hosszú aforizmákat írok, szégyen facsarok az elmúlástudatból– szédülésig szorongatom saját torkom és elharapom, színtiszta indulatból. Aztán belefulladok a légcsövembe, a ködbe ásítom szürkületmagányom. És szüntelen keresem benne a...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra A laposkúszás filozófiája A lépéseid hosszúra nyúlnak, keresed a világban még magad. Mi lehetett a terve az Úrnak; nem lehetsz jó, és nem lehetsz szabad. Nem lehetsz semmi, ami vagy, tudod? És nem lehetsz, ami lettél volna. A lehetetlennel köthetsz...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóri Gőzhajók a Dunán Koszos fehér felhők között malter volt az ég, támasztották a kozmoszt a villanyoszlopok és az ágak. A fejem felett összesúgtak a vasbeton teraszok; feloldódtak a ködben, mint gőzhajók a Dunán. A messzeségben derengő hegyek épp...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóri csendélet a park füvén elnyúló testek. megpróbálom egy percre, csak egy ártatlan percre elhinni, hogy napoznak, hogy így fél egykor, ebéd után, ledőltek felhőket nézni mint jobb helyen a csillagokat szokás az égi réten legelésző bárányokat végtére...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra bűntudat egyedül az én lelkem súlya alatt nyög fel a busz egyedül én hagytam cserben szűz máriát; én hoztam el az embernek a bűnt. a világ összes vétkét, minden sajnálatát. én voltam minden nő, aki nem csinálta jól. talán. az enyém volt, és az enyém...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Hakalovics Fanni Elfogytak a szavak Elfogytak a szavak, megmarad a harag. Nem válaszolok, eltűnök a csendben. Úgy érzem, nem vagyok rendben. Megfojtasz a hazug szavakkal, És én csak hallgattam… Te is bele löksz a gödörbe, Úgy érzem, itt ragadok örökre. A könnyek...
