Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Bordák Lennék inkább porcelán, hogy csodáljatok végre– formázva, képezve a tökéletességre. Lennék inkább porcelán, hogy ne sérthessen Ámor; nyílzáporát eltűrném, mint üres, hideg mámor. Lennék szépségideál: bár lennék porcelánból, megfesthetnéd mosolyom...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra nyilak és felnevet cupido. nem céloz, csak színlel; mihez kezd majd az ember ennyi üres szívvel? figyel, mi meg elhisszük, hogy szeretünk végre könnyek között esküszünk a rózsaszín égre; szeret-nemszeret: játszunk – ördög a...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóri Révület Elnyúlik a hajnal a szántóföldek felett. A párás ablakon esőcseppkarambol– az olvadó hóban az olvadó lábnyomok. Az érintéseket kimosni magamból. Megtetszhetne végre ez a tompa tél, a latyakos egyszerűség szinte imponál; soha nem alszik el...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóri Pirofóbia Ateista angyalok, benzinszagú glória. Lényegében a naptej csak vak pirofóbia. Úgy hajítottalak el, mint gyufát pocsolyába elmerültél, s lyukakat varrtál koponyámra Síromon majd indákká fonódnak az évek; kandalló a létezés és tűzifa az...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra orchideák milyen kiábrándítóan egyszerű dolog felnőni. könnyen beletanultál, hogy kell bevásárló listát írni – úgy általában mindenről listát írni –, a régi kedvenc kávézód előtt tipródni, az árakra nézni, hazamenni inkább, a lepattogott festékes...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra a szemeimmel mindig a göncölöket keresem (és köztük, valahol, valami mást). ki kell dobnom őket, ez ilyen. dühítő precizitással az élére hajtom, és egyesével a szemetesbe fektetem a csillagokat. egy bomló kert közepén állok, a bokrokról...
