Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Nyár Nyár van, nemde? Akkor mégis miért szürke minden, amire ránézek, rágondolok, amit megérintek? Miattad! Hát persze. Miattad van minden, főleg a szürke magányosság, mégis mi mást hagynál hátra? Nyár van, nemde? Akkor miért ülök...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Jövőbe Tavaszi szellő lengeti a platánfák leveleit, melyek alatt ketten állunk bizakodva a jövőbe meredve, és napsütéssel tarkított úton baktatunk. A reménykedésnek vége, hisz velem vagy, s én veled. Majd besütött a redőnyön keresztül az a bizonyos...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Lopott pillanatok Tiltott, mégis oly édes élvezet, Ahogy kettőnk szíve beszélget. Pillanatok, amik csak a mieink, Titkok, amiket csak mi tudunk. Mosolyok, mik szívünket melengetik, Pillantások, mik titkainkat rejtegetik. Tudom, sokan elítélnének ezért, De engem...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Zátony Kicsi szívem gyorsan dobog, nehezen, de hevesen; mint az eső, szakad, kopog, lefolyik az ereszen és folyik tovább, kicsi patak pocsolyákká cseperedik Elfulladnak most a szavak őt el többé nem feledik Kicsi szívem zajosan ver ikaroszi...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Krokodilszívek Krokodilszíveket rajzolok a porba. Merengek; hogy a kipreparált állat szívét épp egyszer látta az ember, és felismerte a két pitvarban önmagát és az egy kamrában valami elérhetetlen szimplicitást. – Elered az eső, érzem –...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Feltámadunk! Nézed a márványba vésett neveket a koszorúk között még épp látod őket és nagyon próbálod megjegyezni mindet de nem megy. Végül is. Minden. Véges. Ezt ismételgeted, magadba szívod és el akarod hinni de olyan nehéz körbe nézni és...
