Szerző: József Kotyec | 2025. június 6. | AZ ÍRÓGÁRDA
Obendorf Dalma Majd ha hullócsillagot látok Meleg van, napvilágos. Nem fázok, csupán a lelkem reszket. A csend rései közt rejtve, Bőr a bőrhöz tapadt. Halványan karmol át a napsugár a függönyön Lyukasra koptatta a fehér lepedőt. Összefonódott kezeink Kipréselnek...
Szerző: József Kotyec | 2025. május 14. | AZ ÍRÓGÁRDA
Az Írógárda – 5. születésnap Lélekképek A semmit ölelem, kétségbeesetten kapaszkodom belé. Mikor készen állok, odafekszem majd melléd De szívem mélyén pislákol egy új fény: a holnap ígérete, mit még nem érhettem el – magamban keresem, pedig nem én tettem el....
Szerző: József Kotyec | 2025. május 14. | AZ ÍRÓGÁRDA
Villányi Kata Ámokfutás állj, várj, fáj ha lelked meztelen, akkor jöhetsz vissza a hazugság átlátszó, ha meginogsz, elillan vedd le maszkod, vezess saját arcodig ne nézz; láss meg, csupaszíts lényemig kár az összes befejezetlen mondatért kimondott, majd megbánt...
Szerző: József Kotyec | 2025. május 14. | AZ ÍRÓGÁRDA
Szűcs Márton Rossz vers Ez egy rossz vers és Az sem érdekel, hogyan jönnek ki a sorok. Egyik hosszabb, másik rövidebb, Nem izgat se esztétika, se rím, se különösebben semmi. Ez egy rossz vers, Mert magam is rossz vagyok, Elegem lett az életből, Lassan hervadok És...
Szerző: József Kotyec | 2025. május 14. | AZ ÍRÓGÁRDA
Rácz Kata Mindig leszek valami Soha nem leszek egy gyönyörű vers, amit valakinek írtak. Sohasem leszek egy felejthetetlen, vidám dal, ami elnyerte a díjat. Sohasem leszek egy magával ragadó regény, ami elrepíthet messze. Sosem leszek a pillanat, ami megtörtént...
Szerző: József Kotyec | 2025. május 14. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien Látogató Hívatlan vendég lépett be a házba. Bíbor-borús hajnalon lett árva, legalábbis nekem ezt mesélte. És azt is, hogy nem emlékszik a nevére. De minek is név vagy szó, ha egyszer a szája eper, a szeme tenger. És megengedi, hogy megkóstoljam....
