Szerző: József Kotyec | 2025. december 15. | AZ ÍRÓGÁRDA
Rácz Kata Ha…akkor hogyan? Ha festő lennél, hogy festenél le engem? Minden hibát kihangsúlyoznál bennem? Színes lennék, vagy szürke lenne árnyam, Meghúznád a vonásaim óvatosan, lágyan? Ha író lennél, hogy írnál le engem? Megemlítenél mindent, amit valaha tettem?...
Szerző: József Kotyec | 2025. december 15. | AZ ÍRÓGÁRDA
Obendorf Dalma Zuhany után Érzed magad? Buborékok csomókban ülnek a gerinceden, Belőlük kiváló vízcseppek sorrendben futnak végig a hátadon, Bőröd magába szívja őket: Helyet foglalnak. Mindannyian változnak egy kicsit, Te pedig dideregsz a hidegtől, amit maguk után...
Szerző: József Kotyec | 2025. december 15. | AZ ÍRÓGÁRDA
Misli Martin Felérni a megismerés egy költöződoboznyi mindabból, amit a szemedben találtam testmelegen hagytad a tealakú hiányt bennem akármit jósolt a bögre aljára száradt teafű nyugtalan tárgyak térzenéje zúg nincs akkora csend, amibe beleférsz a táj gyógyulásának...
Szerző: József Kotyec | 2025. december 15. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra panelplán új lakás főútra néző ganggal madártávlat a kilátás szirénák ordítások belvárosi robaj micsoda felhajtás kihallom a füstjelző sírásából a rémhíreket a legújabbakat távol érzem magam a világtól az ajkad vonalán egy óceán habja ül a szememben a...
Szerző: József Kotyec | 2025. december 15. | AZ ÍRÓGÁRDA
Gál Angelika Tünde A verseim csukott szemmel olvasom Milyen lenne elbújni a Nap mögé, és azt hazudni: Természetes, hogy sötét van, mikor egy régi versem olvasom? Leoltom a lámpát. Csak ne lássam soraim ritmusát. A kisikló vonatokat, amik éppen most adnák fel...
Szerző: József Kotyec | 2025. október 15. | AZ ÍRÓGÁRDA
Schmieder Marcell Én reményt adtam százszor is csak néked… Én reményt adtam százszor is csak néked, de te félelmet s kételyt csepegtettél nékem. A fájdalom, mit folyton kapok tőled egy ártalom, mi szétszaggatá szívem. Összetörted s eltiportad lelkem; hitegetted,...
