Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. február 20. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien Le, és lentebb Kiabálva sikít a néma hal. Holdtölte fénye ragyogná be, De se kép, se hang. Halkan suhan az éji bogár, Esténként a tóhoz bolyongani jár. De nem akárhogy, mert suttogva, Létezését magától megvonva. Megunta már a dalt, a...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. február 20. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien Húsvét napján arra keltem, Zene zengett a szívemben. Sütött a nap ezer-felé, Tojást raktam házam elé. Pirosat, kéket és sárgát, Színeset, csíkosat, márványt. Tulipánt szedtem négyet, Legényt vártam, szépet. Ne öntözzön meg az engem, Vizes lesz a fehér...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. február 20. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien Hófehérke megszökött otthonról, mert úgy gondolta, mostoha anyja nem szereti őt, mert túl szép. Szerintem meg csak Hófehérke egója volt túl nagy. De itt most nem is ez a lényeg. Szóval épp a városban sétált, és sajnálta magát, mikor egy kőműves oda...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. február 20. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien Hideg nyár Hideg nyár, Forró tél. Reszketek, Hazudj még! Néma szél, Túl hiú. Nem félek. Ez kiút? Szív dobban, Hulló hó. Kéne egy Csattanó.
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. február 20. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien Fogyatkozás Mikor énekelt, a szél is feltámadt. Csengő hangja zengett az erdőben. Bőre hamvas volt, csaknem színtelen. Éjjelenként ezüstben fürdött, hajába csillagokat tűzött. Egy tónál találkoztak, lenn a réten. Nem volt más szín, csak az...
