Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta Késői órák értekezései* Foszladozom és csak forgolódom, forgolódom… Forgom és csak szédülök – Szabadíts meg ettől a kíntól! Szabadíts meg, vagy örökre eltűnök! Először csak az tűnik el belőlem, ami én vagyok. Néma szólamok, fakó bánat...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta Ébredés Alkonyba boruló táj. Elsuhan felettem a végtelen határ. Több napja nem aludtam. Kenyerem, hogy élek. Jobban érzem az elmúlást. Jobban értek mindent. Olyan az életem, mint egy film, amit nézek… Megállítani nem tudom,...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta Az erdő hangjai Égbe nyúló fák, ha beszélni tudnának, Vajon mit mondanának? Ágaik lengedeznek a szélben, Furcsa, de beszédüket mégis értem. Tolmácsnak jelentkezem, Elmondom, mit gondolnak! Olvasóm, segíts, hogy mindent Hitelesen fordítsak!...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta DÉLIBÁB Próbálom megfogalmazni, hogy mit is érzek De megszólalni nem bírok, fullaszt ez a méreg Kábít, pedig azt mondják; ezek a legszebb évek Akkor én ebből mégsem kérek. Levelek rezegnek Azt hittem madár vagy De csak egy újabb...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
A kék szirmok Mi itt végeztünk. A halhatatlan halott. Az opálos, csillogó Szemed megkopott. Az elmúlt pillanatok foglya vagyok, És nem tudok kilépni. A rácsaim túl vastagok, És nem tudom széttépni. Hangod karcos, A levegő megfagyott… Jeges kezed elvagdos...
