Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Vilk Petra Ősz Szapora levegő, elhalkul a hajnal. Szívem sötétbe borul, S téged köszönt e dallal. Messzinek tűnik a nyár, Rég volt, hogy itt voltál. Halványul az emléked, Kezem feléd nyújtom, tudom, hogy Eléred. Ne kergess hamis ábrándokat, Hisz később úgyis megbánod...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta: Tollak hullanak a földre Sötét felleg van fölöttem Ködös minden mi mögöttem. De holnap vár a száguldás A távolban a folytatás. Felhők úsznak az égen Mint egy mesében; Hamarosan elérem őket, De hirtelen valami eltakarta A fényt tőlem És nagyon...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta SZÍNLEL A SZÍN Füstölgő pamacsok sóhajtása Felfut a verandára Nikotint áraszt a szomszéd vára Fából épült, – jó, ha nem kap lángra Idős ember a tulajdonosa Ez a termeszvár az ő paradicsoma Koszos edények, amikre Rászáradtak a hetek A rothadt...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta Mégis kinek kell alibi? A hanghullámok túl magasak és a szavak, amik elhagyják testét nem tudnak felülemelkedni azon az átkozott estén. Megrázkódik, és a föld, mintha megnyílna alatta, vacog, pedig nyár van, nincs értelme fáznia. De...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. május 12. | AZ ÍRÓGÁRDA
Valentinyi Roberta Látomásom az Éjjel Minden apró nesz a sötétségbe kiált. Meg akarja találni az Éjnek fiát. Mert a királynő hirtelen haragból Eltaszította, ki szívének kedves volt. Útjára küldte hát később a hamu vadjait ‘Hozzák vissza a menekülő...
