Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. február 21. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien Vers leszek Vers leszek, nem költő, Szerelem, nem szerető, Halál és nem haldokló, Porba hullt porhanyó. Tűz leszek, nem szikra, Egy feltárult kripta. Óceán leszek, nem folyó, Tűző napon nap-lopó. S mikor megégeti kezem, Mikor elfelejtem nevem, Én leszek a...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. február 21. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien: Szelfi Szelfi. Egy kép az arcomról. Okés, ing felső gomb kigombol. Nézzük a profilom jobbról. Ezeregy követő mit mormol? Csináljam inkább a Holdról? Apáca a kolostorból Az Istentiszteletről papol A Twitteren az oltártól. Insta hadsereg...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. február 20. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien Szélben szálló falevél Ha most gyűlölsz, akkor gyűlölj nagyon! Hisz akkor én is gyűlölhetlek. Mondd meg nekem, hogy mi értelme van a szerelemnek? Már nem szeretlek. Bár kötelékünk nem szakad. Így nehéz elengedni a másikat. Mert egyszer az enyém...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. február 20. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien Remény Eltűnt a fény az emberi szívből. Hogy hová, senki se tudja már meg. Harmatok sikoltoznak a kertből. A napfény is már felesleg. Eső helyett könnyek záporoznak. Persze csak érzelmek nélkül. A holtak háborognak, az élők haldokolnak. Már...
Szerző: Károlyi Kálmán | 2025. február 20. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien Piros Fekete cipőben rúgjuk a port, A tiéd mégis piros. Fekete maszkban ülök a padon. Ez miért tilos? Fekete rózsa tövise szúrja szám, Minden padlás piszkos. Fekete csendben hallom a hangod. Egy szó most is mardos. Fekete óra kattog a falon, Az epertorta...
