Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Kohl Zsanna Gyermekded Megragadom a felhők szélét, majd a darabka gombolyagokat beleejtem a fonott kosaramba. Néha lopva körbenézek, és amikor nem lát senki, egy nagyobb falattal harmatcseppeket ejtek az arcomra, pontosan azt a mozdulatot követve, amit a nap is végez,...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Klein Evelin: Test Sebhelyek a testem minden tájékán, legyen az távoli, vagy akár egy karnyújtásnyi, mindegy, hisz minden sebem csak NEKED köszönhetem. Sebek a bőrömön, amiket érintéseid okoztak, s melyek után, azt hittem mind begyógyulnak majd, egy MÁSIK...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Klein Evelin: Talán Nyár. Éj. Nyári éj. Tábortűz fénye ragyog épp… Ragyog rám, rád… ránk talán. Elfogadom a talánt. Ősz. Zivatar. Őszi zivatar. Csendben, gyöngén zuhog… Zuhog rám, rád… ránk talán. Elfogadom a talánt. Tél. Magány. Téli magány. Szaporán,...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Klein Evelin: Őszi szél Valami érkezik. Valami távozik. Valamikor szeret. Valamikor megismer. Valamikor esik. Valamikor szakad. Valami elkerül. Valami szembe csap. Valamikor fáj. Valamikor elmúlik. Valamikor csábít. Valamikor csak kábít. Valamiből elbuksz. Valamiből...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Klein Evelin: Legjobb barátomnak Kicsik voltunk, mikor megismertelek, s nem csak korban, de magasságban sem voltunk egyenlőek. Sokat nevettem, hogy kisebb vagy nálam, majd utolértél és ezt jól a képembe vágtad. Egymáson is sokat nevettünk, majd...
