Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Zátony Kicsi szívem gyorsan dobog, nehezen, de hevesen; mint az eső, szakad, kopog, lefolyik az ereszen és folyik tovább, kicsi patak pocsolyákká cseperedik Elfulladnak most a szavak őt el többé nem feledik Kicsi szívem zajosan ver ikaroszi...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Krokodilszívek Krokodilszíveket rajzolok a porba. Merengek; hogy a kipreparált állat szívét épp egyszer látta az ember, és felismerte a két pitvarban önmagát és az egy kamrában valami elérhetetlen szimplicitást. – Elered az eső, érzem –...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Feltámadunk! Nézed a márványba vésett neveket a koszorúk között még épp látod őket és nagyon próbálod megjegyezni mindet de nem megy. Végül is. Minden. Véges. Ezt ismételgeted, magadba szívod és el akarod hinni de olyan nehéz körbe nézni és...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Carpe Diem! Egyszer élünk, mint a méhek, szívünk, mint egy letört fullánk, belehalunk, ha használjuk, s szél simítja kihűlt hullánk. Bárcsak lettünk volna többek, bárcsak lettünk volna mások, töredezett tíz körömmel, nyirkos földbe gödröt ások....
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Bordák Lennék inkább porcelán, hogy csodáljatok végre– formázva, képezve a tökéletességre. Lennék inkább porcelán, hogy ne sérthessen Ámor; nyílzáporát eltűrném, mint üres, hideg mámor. Lennék szépségideál: bár lennék porcelánból, megfesthetnéd mosolyom...
