Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Keserédes Májusban a szavaink diktálták a tempót, míg júliusban a tetteink beszéltek helyettünk. Árnyakkal takaróztunk be a laptopom halvány fényében, miközben a tetovált vállamat simogattad. Illatod mindig a bőrömön időzött, miután megöleltük...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Kaposi Ildinek Bogyiszló egyik erkélyén ülve olvasol egy könyvet, miközben fiatalabb lányod megsértődött rád, megint. Paprika hegyről álmodva, nagyobbik lányoddal az oldaladon, kutattok fel s alá; hisz férjed így is aggódik. ...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla A jövőm El sem hiszem, hogy végre megbékéltem saját magammal. Az az egyik legborzasztóbb, ha még a saját testünkben is idegennek érezzük magunkat. Ezért is örülök, hogy végre megtaláltuk egymást az élet zűrzavarában. Olyankor...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Hullámvasút Szokták mondani, hogy az élet olyan, mint egy hullámvasút. Szerintem ez nem igaz, mert vagy fent, vagy a Tartaroszban. Így éppen az Olimposznak hegyén nektárt szürcsölsz istenekkel. Ugyanis nincsen középút. Keresheted...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Horváth Amarilla Hamu Késő este van már megint és még mindig fent vagyok. Verset írok a félhomályban. Vajon kiről? Nos igen, az eddigi egyetlen Múzsámról… Már azelőtt kiszúrtalak, hogy tudtam volna a nevedet, vagy úgy egyáltalán bármi mást rólad....
