Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Feltámadunk! Nézed a márványba vésett neveket a koszorúk között még épp látod őket és nagyon próbálod megjegyezni mindet de nem megy. Végül is. Minden. Véges. Ezt ismételgeted, magadba szívod és el akarod hinni de olyan nehéz körbe nézni és...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Carpe Diem! Egyszer élünk, mint a méhek, szívünk, mint egy letört fullánk, belehalunk, ha használjuk, s szél simítja kihűlt hullánk. Bárcsak lettünk volna többek, bárcsak lettünk volna mások, töredezett tíz körömmel, nyirkos földbe gödröt ások....
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Bordák Lennék inkább porcelán, hogy csodáljatok végre– formázva, képezve a tökéletességre. Lennék inkább porcelán, hogy ne sérthessen Ámor; nyílzáporát eltűrném, mint üres, hideg mámor. Lennék szépségideál: bár lennék porcelánból, megfesthetnéd mosolyom...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra nyilak és felnevet cupido. nem céloz, csak színlel; mihez kezd majd az ember ennyi üres szívvel? figyel, mi meg elhisszük, hogy szeretünk végre könnyek között esküszünk a rózsaszín égre; szeret-nemszeret: játszunk – ördög a...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóri Révület Elnyúlik a hajnal a szántóföldek felett. A párás ablakon esőcseppkarambol– az olvadó hóban az olvadó lábnyomok. Az érintéseket kimosni magamból. Megtetszhetne végre ez a tompa tél, a latyakos egyszerűség szinte imponál; soha nem alszik el...