Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra a szemeimmel mindig a göncölöket keresem (és köztük, valahol, valami mást). ki kell dobnom őket, ez ilyen. dühítő precizitással az élére hajtom, és egyesével a szemetesbe fektetem a csillagokat. egy bomló kert közepén állok, a bokrokról...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra Naphóhér Üres és hosszú aforizmákat írok, szégyen facsarok az elmúlástudatból– szédülésig szorongatom saját torkom és elharapom, színtiszta indulatból. Aztán belefulladok a légcsövembe, a ködbe ásítom szürkületmagányom. És szüntelen keresem benne a...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóra A laposkúszás filozófiája A lépéseid hosszúra nyúlnak, keresed a világban még magad. Mi lehetett a terve az Úrnak; nem lehetsz jó, és nem lehetsz szabad. Nem lehetsz semmi, ami vagy, tudod? És nem lehetsz, ami lettél volna. A lehetetlennel köthetsz...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóri Gőzhajók a Dunán Koszos fehér felhők között malter volt az ég, támasztották a kozmoszt a villanyoszlopok és az ágak. A fejem felett összesúgtak a vasbeton teraszok; feloldódtak a ködben, mint gőzhajók a Dunán. A messzeségben derengő hegyek épp...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Heilig Dóri csendélet a park füvén elnyúló testek. megpróbálom egy percre, csak egy ártatlan percre elhinni, hogy napoznak, hogy így fél egykor, ebéd után, ledőltek felhőket nézni mint jobb helyen a csillagokat szokás az égi réten legelésző bárányokat végtére...
