Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Klein Evelin: Őszi szél Valami érkezik. Valami távozik. Valamikor szeret. Valamikor megismer. Valamikor esik. Valamikor szakad. Valami elkerül. Valami szembe csap. Valamikor fáj. Valamikor elmúlik. Valamikor csábít. Valamikor csak kábít. Valamiből elbuksz. Valamiből...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Klein Evelin: Legjobb barátomnak Kicsik voltunk, mikor megismertelek, s nem csak korban, de magasságban sem voltunk egyenlőek. Sokat nevettem, hogy kisebb vagy nálam, majd utolértél és ezt jól a képembe vágtad. Egymáson is sokat nevettünk, majd...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Klein Evelin: Jelenbéli jövendőbeli Olyan vagy nekem, Mint egy véget nem érő nyáréjszaka, Békés, napfelkelős, Majd olyan, Mint, amikor a nap nyugovóra tér, Titokzatos, olykor nyugtalanító, Mint a perzselő cigarettaszál, Tudod, hogy egyszer elalszik, S egy újabb...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Klein Evelin: Elmúlás Gondoltatok már az elmúlásra? Arra az állapotra, amikor csendben, békében hagyjuk itt ezt a földet? Arra, hogy mi fog hiányozni? Én gondoltam rá. Hiányozni fog az autózás, a 0. órai biosz faktra, a reggeli „Balázsék” a rádióban,...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Klein Evelin: Elfedve Ősz van… Az időszak, mikor Úgy hullassz le rólam, mint A levelek a fákról. Itt a tél egy hajszálnyira, Mi vagyunk a titok, Ami egymásba fagyva, Él és él, míg el nem jön a tavasz. Tavasz lesz… Ahol befagyott lelkeink, Újra...
