Szerző: József Kotyec | 2025. október 15. | AZ ÍRÓGÁRDA
Schmieder Marcell Én reményt adtam százszor is csak néked… Én reményt adtam százszor is csak néked, de te félelmet s kételyt csepegtettél nékem. A fájdalom, mit folyton kapok tőled egy ártalom, mi szétszaggatá szívem. Összetörted s eltiportad lelkem; hitegetted,...
Szerző: József Kotyec | 2025. október 15. | AZ ÍRÓGÁRDA
Pozsonyi Lídia Dominika Gyermek Nincs is jobb dolog egy gyermeknél, Akit már évek óta szeretnél. Kilenc hónapod áll mindenből, Kívánósságból, rosszullétekből. De egyszer megszületik a csoda, Kórházban töltesz napokat, Várod, mikor mehetsz már haza, Hogy végre veled...
Szerző: József Kotyec | 2025. október 15. | AZ ÍRÓGÁRDA
Villányi Kata zen “bukott angyalok etetése tilos” magamért felelek nem vagyok gyilkos most csönd van, régóta először a rég leláncolt béke béklyója megtört viszlátból üdv, a harcból erő kedvességből út lett, lépcsője gyönyör magamból eredek, magamba folyok apró...
Szerző: József Kotyec | 2025. október 15. | AZ ÍRÓGÁRDA
Kohl Zsanna Oldalak Minden kora este, ahogy a nagyszobát körülöleli az árnyék, felmászok a legmagasabb szekrény tetejére, hogy elérjem a helyiség egyetlen fényforrását. A tetőablak ovális alakban terül el a plafon közepén. Gondosan összeeszkábált, különböző formájú és...
Szerző: József Kotyec | 2025. október 15. | AZ ÍRÓGÁRDA
Nagy Vivien A láthatatlan Mélyre merült a sötét tengerekben. Levegőért kapkodva, fuldokolva, de visszatért. Majd egy hónapig nem beszélt. Csak élvezte, hogy végre lélegezhet. Bennem él a kép, ahogy ragyog saját fényében. Csillogó szemekkel néz fel a...
