Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Kovács Gergely 7 éve lehunytad szemed, Hogy aludj egyet még. De nem ébredtél Fel április 13 Reggelén. 7 éve minden nap Friss virág vár sírodnál. 7 éve minden nap, Ez a gyerek sírodnál sírdogál. 7 éve elmentél. S, 7 éve nem hallhatom hangod. 7 éve...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Kohl Zsanna Tél-e, avagy nyár? Zöldbe rejtve csúfol ki a napfény, Forraltbor ízű nevetés súlyától részegek a fák. Nincs kiút a díszfüzér mögött, ez nem Narnia, Önsanyargatásba kerget a nosztalgia. Nagy levegő, és…VÁRJ! A mélyhűtőben kiolvad a karácsonyi Jäger....
Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Kohl Zsanna Gyermekded Megragadom a felhők szélét, majd a darabka gombolyagokat beleejtem a fonott kosaramba. Néha lopva körbenézek, és amikor nem lát senki, egy nagyobb falattal harmatcseppeket ejtek az arcomra, pontosan azt a mozdulatot követve, amit a nap is végez,...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Klein Evelin: Test Sebhelyek a testem minden tájékán, legyen az távoli, vagy akár egy karnyújtásnyi, mindegy, hisz minden sebem csak NEKED köszönhetem. Sebek a bőrömön, amiket érintéseid okoztak, s melyek után, azt hittem mind begyógyulnak majd, egy MÁSIK...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 27. | AZ ÍRÓGÁRDA
Klein Evelin: Talán Nyár. Éj. Nyári éj. Tábortűz fénye ragyog épp… Ragyog rám, rád… ránk talán. Elfogadom a talánt. Ősz. Zivatar. Őszi zivatar. Csendben, gyöngén zuhog… Zuhog rám, rád… ránk talán. Elfogadom a talánt. Tél. Magány. Téli magány. Szaporán,...
