Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Misli Martin Betűtésztákat halásztam Betűtésztákat halásztam, hogy kirakjam abból neved. Anagrammákba rendeztem: szavam lettél szavak helyett. Szintagmáim két eleme te és a világegyetem. Mondatom vagy: szentenciám. Pont a végén. A...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Misli Martin Szélcsendnek eresztett… szélcsendnek eresztett költözőmadarak utolsó dalának sorai bogozódtak a lombokba hajnalban hallom hogy dúdolják a fák míg minden más lassan a hervadásé lesz levelük elhullik ágaik nyársakká válnak így növeszti fogait az ősz...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Misli Martin Középső gyermek Nincs nemzedék, amelynek tagja lehetnék. A beton, ami régen horzsolt, mára nyomaszt. Nem is az univerzum, vagy a nagybetűs Történelem, már egy szűk szoba és egy ablakra festett utca képe, a sápadt fehér vakolat távlatában érzem...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Misli Martin Felejteni ment Velence üres, mióta az emberek eltűntek, a lezárások miatt, a csatornákat apró halak hatalmas rajokban özönlötték el. Velencében, azt mondják, a delfinek is visszatértek, annyi sok év után. A part szerint a delfinek éneke olyan, mint...
Szerző: József Kotyec | 2025. február 28. | AZ ÍRÓGÁRDA
Mézes Kata Bodza Bebörtönözve Láncra verve, megbéklyózva, ül a sivár, kopár veremben, egy hatalmas madár. Kinek nincsen társa, ki mellé állna ki megmutathatja, hogyan is szárnyalhatna. Jaj, de ha jönne legalább egy legalább egy kicsi, mindjárt más lenne. ...
