Keresztes Kristóf:
Ex-centrikus
Élőt keres a hulló levélben
Ő halak szájában horog
Visszavágyik az élet szelében
Szerinte a világ így forog:
“Mikor a Nap lenyugszik
Majd leszek én a Hold
Mellettem csillagtenger úszik
Mert ti vagytok az ég-bolt
Minden vad dalolni kezd
Mi már egyszer megholt
Mennyei minden idő-gerezd
Mely egyszer pusztító volt”
Az ember csupán ócska játék
Ezt hallatod templomodban
Nem üldöz fény, sem árnyék
Mert ott loholsz a nyomukban
Habtestű ifjak szövik álmaid
Kik már téglagyári nagyok
Hozzád sem szólnak gyönge vágyaik
Így lettek kőkemény lovagok
