Tóth Fruzsina-Bíró Kevin
Erdő hangja
Fürge mókus suhan a fán,
napfény csillan puha bundáján.
Ébred már a halk természet,
zöldbe öltözik minden szépen.
Rigó fütyül ágak hegyén,
harmat fénylik a szárnya szélén.
Szellő dalol az erdőben,
hangja járja át a mezőket.
Messzeségben lépdel egy őz,
megáll csendben, és fülel éppen.
Alkony festi már az eget,
aranyszínben úsznak a hegyek.
Patak csobog kövek között,
napsugár táncol vizek fölött.
Lepke száll a mezőn át,
színes szárnya örömet szitál.
Csend takarja be a tájat,
őrizve a világ halk szavát.
Álmot hoz a holdfény estére,
békét szórva tovább lépdel.
