Till Zsófia
Elérhetetlen fény
Világgá mentem egyedül
Istenfélő helyre menekülve
Látva ahogyan a világ elpusztul
Menni ahogyan csak a lábam bír
Oda fel a hegytetőre, a felhők fölé
Sebzetten
Zeng az erdő a puskaropogástól
Sutyorognak a fák
Odúkban bujkálnak az árnyak
Fent a magasban mennyei lény
Isten közénk lép
“Világosságot a népnek”
Imádattal tekint teremtményeire
Lankadatlan figyelemmel kísérve
Mennyei tűzzel
Oltalmazva
Szakít a fénnyel
Zeng a világ a hírtől
Suttogva ejtik ki a nevét
Óriási kiábrándultság övezi a helyét
Fénytelen, élettelen oázisnál
Imádkoznak a megváltásért
