Virginia Woolf (1882-1941) angol regényíró, esszéista, novellista, kritikus, könyvkiadó, feminista. A viktoriánus kor végén született angol írónőre gyakran emlékeznek öngyilkossága és hosszan tartó mentális betegsége kapcsán. Életét valóban tragédiák sorozata kísérte végig, az évek során azonban Woolf a XX. századi modern angol próza egyik legmeghatározóbb nőalakjává vált. Termékeny alkotó volt, regényeket, esszéket, könyvkritikákat és novellákat írt, de hosszú oldalakat töltött meg naplójával és barátainak írt leveleivel is.
Szokatlan műveit eleinte értetlenség fogadta, amiben szerepet játszott nőíró mivolta, valamint elbeszéléstechnikai újításai. A húszas évek második felében írt „trilógiáját”, a Mrs. Dallowayt, illetve a Világítótorony és a Hullámok című regényeit tekintették fő műveinek.
Woolf esszéi, például a Saját szoba és a Három adomány, szintén népszerűek az „intelligens társadalmi kommentár és a feminista perspektíva miatt”.
Én ezen művei közül szeretném ajánlani az 1938-ban kiadott Három adomány című kötetét. A Három adomány hatalmas, társadalomelemző, társadalomkritikai esszé. A műben számos gondolatmenetet indít egyetlen központi kérdésről: mit tehet egy nő, hogy megakadályozza a háborút? Tisztában van vállalása lehetetlenségével, azzal, hogy nem tud konkrét válaszokat adni a feltett kérdésre.
„Olyan máig újragondolni való kérdésekkel foglalkozik, mint a függetlenség kérdése. A független jövedelmen alapuló független vélemény, és az ehhez szükséges emancipatorikus alapjogok. A tanult nő megítélése és értékelése a társadalomban, a nőket körülvevő mindenkori társadalmi légkör és a nemek kérdéséről folytatott diskurzusból levonható következtetések.” Örök témákról van szó, nagyon aktuálisan egy kiváló író és gondolkodó asszony tollából.
Az írónő töprengéseinek követése időt és figyelmet igényel az olvasótól. Én a kötet olvasása közben magának Virginia Woolfnak a Hogyan olvassunk könyvet című tanulmányában megfogalmazott tanácsát követtem, miszerint „el kell engednünk (vagy legalábbis megpróbálni elengedni) minden elvárásunkat a könyvvel kapcsolatban, mielőtt kinyitjuk, és ne hagyjuk, hogy az elhamarkodott ítélkezés megszakítsa az olvasás élményét. Ehelyett inkább próbáljunk meg az író bőrébe bújni”. „Ha fenntartásaink vannak, és elsősorban kritikusan nézzük a könyvet, elesünk attól, hogy az olvasottakat legteljesebb mértékben a magunkévá tegyük.”
