„A peremvidék vadonjában, mit aranyásók leptek el, élünk mi, szökevények, nyomunkban csikasz törvény liheg.”
Két tehetséges fiatal, plusz egy – a garázsban talált – xerox-gép. A lány könyvet ír, a fiú képregényeket rajzol. Ketten együtt összehoznak egy plakátot, ami rendkívüli mértékben megbontja a kisváros nyugalmát, és tragikus kimenetelű történésekhez vezet. A titkot, hogy valójában ők alkották a várost felbolygató plakátokat, több mint két évtizedig őrzik, bár így is jelentős mértékben rányomja bélyegét ártatlan tettük arra, hogy hogyan alakul felnőtt életük.
(A borító nagy segítségére van az olvasónak abban, hogy elképzelje azt a posztert, ami központi szerepet játszik az amerikai szerző könyvében.)
A regény kiválóan mutatja be, hogyan kerül ki az alkotói kontroll alól a műalkotás, amint a közönség elé tárja azt a művész, s hogy milyen fontos szerepet játszik a sajtó a vélemény- és a valóság formálásában.
A szerző párhuzamokkal dolgozik: múlt – jelen, alkotás – szerelem, amatőr és elismert művész(et). Fontos tanulságokat vonhatnak le mindazok, akiket akár a fiatalság, akár a művészet pszichológiája, dinamikája foglalkoztat.
