Vámos Eszter, Bebesi György: Az orosz cári hadsereg intervenciós csapatainak szerepe az 1848-49-es szabadságharc leverésében
A mostani könyvajánlónak a MOSZT Könyvek 19-ik kötetét választottam. Tettem ezt azért, mert kis személyes kötődésem is van hozzá. A MOSZT könyvek a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának a Történettudományi Intézet részeként működő Modernkori Oroszország és Szovjetunió Történeti Kutatócsoportjának könyve, és a személyes érintettségét az adja, hogy 2021-ben végeztem az egyetemen történelem szakon (a könyv kiadásának éve), és az egyik legjobb tanárom pedig az a Bebesi György volt, aki társ szerzője a könyvnek, és nem mellesleg a kutatócsoport alapítóelnöke.
A jelen könyv kettő dolgozatban vizsgálja az orosz csapatok intervencióját az 1848-1849-es magyar szabadságban. Most ezekről írok röviden.
Vámos Eszter dolgozata 1849 orosz szemmel. Múló dicsőség, a katasztrófa előszele címet kapta, amely körbe járja, hogy milyen látható jelei is voltak annak, hogy az Oroszország elvesztette az 1853-1856 között zajló krími háborút. A napóleoni háborút megnyerő Oroszország a század közepére lemaradt a katonai fejlesztésekben. Ugyan tekintélyes haderőt tudott kiállítani Magyarországon, közel 193 000 főt, további 75 000 fős tartalék haderőt Galíciában és Havasalföldön (ezzel szemben az osztrák haderő 165 000, míg a magyar 150 000 volt), de felszerelésük, képzésük, tapasztalatuk és ellátásuk, is alulmaradt a kor európai hadseregeihez képest. A kezdetben nem túl jó viszonyt ápoló oroszok megítélése a magyarokról a háború alatt, s után jelentősen változott. Ennek oka, hogy Ausztria sem a háború alatt nem volt képes megfelelően ellátni az orosz hadsereget, sem a háborút követően nem lekötelezettként viselkedtek. Sőt! Ausztria saját győzelemként hirdette a szabadságharc leverését, és a viszony a két állam között megromlott. Abban, hogy nem lett nagyobb rabló-fosztogató hadjárat, és ezzel egy még nagyobb magyar katasztrófa nem történt, nagy szerepe volt Paszkievicsnek, az orosz hadsereg főparancsnokának, aki fegyelmezett rendben tudta tartani katonáit, és akivel a következő tanulmány foglalkozik részletesen.
Bebesi György dolgozata Ivan Fjodorovics Paszkievics (1782-1856) című munka rövid életrajzi áttekintést ad a magyar szabadságharcot leverő orosz hadvezérről. Megismerjük történetét egészen kisgyermek korától haláláig. Ivan Fjodorovics Paszkievics-Erivanszkij Poltavában született 1782. május 20-án. Ukrán nemesi családba született. Szülei hadapród iskolába küldték, hogy végig járva a ranglétrát végül az Orosz cári birodalom egyik legnagyobb hadvezére legyen. Paszkievics többek között megjárta a Napóleon elleni háborúkat, harcolt a törökök ellen a görög szabadságharcban, vagy éppen a Kaukázusban a perzsák ellen. De a lengyelek varsói felkelését és a magyarok szabadságharcát is leverte. Kitüntetéseit is szinte lehetetlen lenne egy ajánlóban összeszedni, de megkapta például a Szent Anna-rend első fokozatát, Szent Alekszandr Nyevszkij kitüntetést, az osztrákoktól pedig a Mária Terézia-rend Nagykeresztjét. Megkapta a legmagasabb elismerést, amit egy nemesi rangú ember elérhetett Oroszországban, a hercegi címet. 1854-ben a krími háborúban Szilisztria várának védelmekor sebesült meg, és kérte nyugdíjazását, majd 1856. november 20-án hunyt el 73 évesen.
Amennyiben többet szeretnél megtudni, úgy mindenképpen ajánlom a könyvet, ahogy a MOSZT Kutatócsoport további könyveit és füzeteit is!
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy uralkodók, politikusok, állam férfiak sokszor határozták meg, mutattak irányt a történelemnek, de az országok legfontosabb célja mindig is az államérdek! Oroszország a magyar szabadságharc beavatkozásába, csak úgy mint előtte, és utána nem más, mint az egyik legnagyobb kiterjedésű birodalomként, részt venni az európai hatalmak játékában, fellépni Európa csendőreként, jelezve, hogy ők a Kelet-Római Birodalom örökösei! És ez ma sincsen másként!
