Az amerikai szerző könyve valós eseményeken alapul. Hihetetlen, hogy néhány évtizeddel ezelőtt ilyen megtörténhetett. Georgia Tann, a Tennessee-i gyermekotthon vezetője gyakorlatilag gyerekkereskedelmet folytatott, amikor “árva” gyerekeket szakított el szegény családjuktól, és gazdag családoknak közvetítette ki őket, pénzért. Nagy port vert fel az ügy, amikor kiderültek a részletek, de a felelősségre vonást végül elkerülte a kegyetlen asszony, mert meghalt időközben. A Foss család mint olyan, nem létezett a valóságban, őket az áldozatok beszámolói alapján alkotta meg az írói képzelet, de sajnos előfordultak hasonló esetek.
Az eseményeket váltott szemszögből ismerjük meg.
Az egyik elbeszélő a 12 éves Rill Foss, akit a négy testvérével együtt szerez meg Miss Tann, miközben édesanyjuk a kórházba ment szülni. Általa betekintést kapunk a gyermekotthonban uralkodó helyzetről (pedofília, bántalmazás), a szörnyű körülményekről, ami szinte elviselhetetlenné teszi az életet.
A jelenben pedig Avery Stafford ügyész, egy befolyásos család tagja kezd nyomozásba, egy idősotthonban tett látogatás után. Az egyik lakónál ugyanis egy fényképet talál, amin a demenciában szenvedő nagymamája is szerepel…
Avery egyrészt kíváncsi, mi köti össze a két nőt, mi a titok, másrészt fél attól, hogy milyen következményekkel jár a családja, politikus édesapja számára a felfedezése. De a szeretet nevében hajlandó kockáztatni.
“Amire az elme nem emlékszik, a szív még nagyon is emlékezhet rá. A szeretet a legerősebb dolog a világon. Mindennél erősebb.”
