Jelige:„csillagvirág”
Bertáné Hargitai Margaréta: Disznóvágáson
– Aztán mondd csak, Pityukám, mekkorát nőttél idén?
– Én, vagy az árnyékom, Pista bácsi? Mert én tavaly óta három ujjnyit nőttem, de az árnyékom majd egy métert!
– Hát ez hogy lehet?
– Csaltam. Amikor úgy láttam, hogy az árnyékom nem elég nagy, hozzáfestettem még egy kicsit.
– És az ottmaradt?
– Ott hát, csak tudnia kell az embernek, hova álljon.
– No és a disznó, az hol áll?
– Az már nem áll. Fekszik. Elfáradt, úgyhogy fekve várja, hogy földolgozzuk.
– S fogtad-e a farkát, mikor lebökték?
– Hogyne. Apám meg az orrát. Kétfelé húztuk, visított is az istenadta, de így lett elég feszes a bőre, hogy könnyedén beleszaladjon a böllér kése. Jön megnézni? Segíthet is feltenni a pörzsölőre!
– Elrontottátok azt, gyerek. Rá kellett volna beszélni, hogy másszon fel, s csak ott kellett volna bökni. Van ez a disznó két mázsa is, elég lesz feltornáznunk oda.
– Van egy javaslatom, Pista bácsi. Telefújjuk levegővel, én elölről, maga meg hátulról, aztán mint a luftballon, könnyű lesz, fél kézzel felemeljük. Apám meg majd a helyére igazítja.
– Zanyádfújkodjaadisznóvalagát. Pörzsöljük inkább a földön. Megloccsantjuk pálinkával, előbb a torkunkat, aztán a disznót, idehívjuk öreganyádat, az ráokádja a tüzet, s már kész is a pörzsölés.
– Csináljuk. De az szól öreganyámnak, aki nagyobbra tud köpni. Állja-e a versenyt?
– Állom hát.
Köptek. Pista bácsi kétmétereset. Pityu viszont a disznóra.
– Én köptem nagyobbra. Maga megy szólni öreganyámnak.
– Átejtettél, te nyavalyás, na megállj csak! De ha öreganyád engem perzsel meg a lángoló nyelvével, jövőre ki jön téged kiokítani?
A perzselés után megint összeakadtak. Mint lassan Pista bácsi szemei is.
– Aztán Pista bácsi, tudja-e, hogy lett az első disznó?
– Hogyne tudnám. Annak idején a Jóisten két fától tiltotta Ádám apánkat és Éva anyánkat. Az egyik az almafa volt, a másik a malacfa. Arról is szakajtottak ám gyümölcsöt az első emberek, de akkor még nem tudták, hogy bele is kell harapni. Így a kis malacokat eleresztették. Mikor az ősszülék kiűzettek a paradicsomból, a malacok is elszabadultak, disznók lettek és elszaporodtak.
– Mi meg már tudjuk, hogyan kell beléjük harapni, úgy-e, Pista bácsi.
– Hogyne tudnánk. Mivégre van a disznóvágás, ha nem ezért. Debizony, hogy megharapdálnám már a sonkáját! Csak sosem jön el a számig.
– És ha nem csak tátja a száját, hanem odaoson a sonka mellé, két kezével megragadja, s besegíti abba a lyukba az orra alá? Úgy sem megy?
– Hacsak úgy nem. És aki késsel, villával eszik, az hogy boldogul?
– Az nem eszik se sonkát, se szalonnát. Legfeljebb szalonkát. Tudja mi az a szalonka?
– Karácsonyi finomság. Színes sztaniolban.
– Az az! És azt hol tenyésztik, arról mit tud?
– Nem tenyésztik azt, fiam, csak szedik. Valahol Németországban vagy a finneknél északon. Fenyőfákon terem, kizárólag novemberben, akkor van itt az ideje. A becsomagolásukra sincs gondjuk az ottaniaknak, csak dobozba rakják és már mehet is a boltokba.
– Jó nekik.
– Már miért lenne jó? Minékünk a jó, itt a finom disznósajt. Disznótejből. Meg a szajmóka, amelyik annyi viccet mesél, ha az asztalra teszed, hogy szétreped a hasad a nevetéstől. Hát ilyet tud-e a szalonka?
Pityu már alig várta, hogy asztalhoz üljenek. Ő ül majd a Pista bácsi mellé. Van-e jobb dolog a világon a disznóvágásnál, ha ilyen keresztapja van az embernek, akivel ilyen jól át lehet beszélgetni a világ dolgait. Meg akivel ilyen jól lehet disznólkodni? Nem. Nincs jobb dolog a disznóvágásnál.
Persze a disznók véleményét nem kérdezzük. Ez nem disznóság?
