Jelige: főnix
Bertáné Hargitai Margaréta
Értesz a nyelvemen?
Gyúrom a nyelvet, gyömöszölgetem,
leharapok belőle, kóstolgatom:
ízlik,
nem köpöm ki,
néhány év alatt megemésztem.
Amikor megnyalom,
érdes, édes,
a nyelvem összegabalyodik vele –
nyelves csók,
kissé nyálasabb, mint ahogy én szeretem.
Eltolom magamtól.
Az én nyelvem magyar és lepedékes,
beteg vagyok, nem érzem
a világot.
Nyelvet öltök tű és cérna nélkül
mindazokra, akik nyalnak –
nem nekem –
nekem nem.
Az én nyelvem nem tiszta,
nem használok nyelvkaparót,
a fogkefém recéivel sem tisztogatom,
ötféle ‘e’ hangot használok,
nesze nektek, pestiek,
ennyire vidéki a nyelvem,
tájaszavakkal szennyezett,
szekszárdi,
aftás
vagy kelevényes,
irritált –
öblögetem,
koptatom.
Éles a nyelvem?
Szétszabdallak vele,
szétszabdalsz idegen szavaiddal.
Érted? a nyelvem.







