Jelige: Dőlt vitorla
Fűrész István
Emberfelmutatás
Budapest, Farkasrét 1983. április 22.
Áll a pap1, áldani készül a költőt, földi halandó
gyűrt hitet őrző pusztai szentet. Bánata kettős,
itt cövekelnek a sírnál, nincs hova futni előlük,
éjszaka mélyre hatolnak, buzgón gyötrik a lelket.
Tiszta szavakkal, megkövetéssel kezdi beszédét,
tudja a vétket: az Istent eltakaró papi társak
formai rendet imádó torz tunyasága terelte
példabeszédek szűk mezejére a népi apostolt.
Messze sodort keresésben járta a szellemi ösvényt,
önző révkalauzhaddal civakodva magányban,
két sereg árkai közt lopakodva a lélek ügyéhez,
mint Ariadné, gombolyagát jó helyre kikötve.
Szent akaratban a távoli Léttel, dogmataszító
bölcs hevülettel, jó gyalogosként álnokok ellen,
önmaga hídján könyvekkel menetelve, magyarként
ért ide Hozzá, értünk, emberfelmutatásra.
Áldozatát bemutatta helyettünk, tisztelet érte.
Már csak a szelleme őrködik ébren. A sír pereméről
hirdetem én bizalommal, várja az Úr maga mellé,
ott, hol a tiszták őrzik az árvák sebhelyes álmát.
1 Belon Gellért címzetes püspök Illyés Gyula ravatalánál
