„Itt van az ősz, itt van újra…” – de sokan vannak, akik még a nyarat siratják. Nekik ajánlom Catrherine
Newman Szendvics című regényét, ami idén jelent meg Palásthy Ágnes fordításában a Libri Kiadónál.
Az ember először persze irigykedik: milyen lehet már minden nyáron egy hetet az óceánparton
tölteni Cape Codon – amúgy gyerekestül, nagyszülőstől, mindenestül. Majd miközben az olvasó
tanúja lesz az aktuális nyaralás eseményeinek, s az ötvenes családanya, Rocky emlékein keresztül
bepillantást nyer a család régmúlt nyaraiba is, egyre inkább bevonódik, s nem marad el az érzelmi
azonosulás sem, – a könyvet olvasva hol sírunk, hol nevetünk. (És időnként hangosan kacagunk.)
A regény valójában egy emlékfolyam, megspékelve a jelen történéseivel, beszélgetésmozaikjaival. Így
kapjuk meg a család rajzát, s az anyafigura lelkivilágának térképét. Azt, hogy mit jelentenek számára
családtagjai: felnőtt vagy lassan felnőtté váló gyermekei, idős szülei és férje, az őt mindvégig
támogató társ. Hazugságok és titkok is szóba kerülnek, múlt- és jelenbéliek egyaránt, – nagyon
érdekes, hogy hogyan küzd meg ezekkel a család.
A könyvet jó olvasni, kifejezetten szórakoztató olvasmány, mely nem mellőzi az öniróniát és a
mélyebb gondolatokat sem.
(Persze, lehet, hogy azt a felütést kellett volna választanom, hogy végre egy könyv, ami szinte
plasztikusan mutatja meg, hogy mit is jelent egy nő életében a menopauza… Akit elsősorban ez
érdekel, annak különös figyelmébe ajánlom a könyv 15. fejezetét.)
