Spiró György: PADMALY – Magvető, Budapest, 2025 (600 oldal)
Talán szükségtelennek látszik egy olyan könyvet bemutatni, amelyet mind
Magyarország miniszterelnöke, mind Budapest főpolgármestere az összes politikai ellentétük
dacára egyöntetű lelkesedéssel választott a nyári szabadságuk olvasmányélményének, és
amelyet kritika is elsőrendű figyelemmel kísér. De ez a felfokozott érdeklődés érthető, ha
belegondolunk, hogy Spiró György, a Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró,
irodalomtörténész, számos nagy sikerű dráma (Az imposztor, Csirkefej, Kvartett…) és
történelmi nagyregény (Az ikszek, A jövevény, Fogság…) szerzője írta meg a megszülető
magyar kapitalizmus nagyregényét.
Az irodalmi közönség már régóta várta/remélhette ezt a regényt, hiszen Spirót már
régóta megkísértette a téma. Legkorábban akkor, amikor összekeverték az 1848–49-es
forradalom és szabadságharc történetének neves kutatójával – noha a Wikipedia ma már
külön felhívja rá a figyelmet: „Spiró György író nem tévesztendő össze a Spira György”
történésszel – és az írónak küldték el a történésznek szánt munkát lektorálásra. Akkor még
nem tudta megragadni a korszak összetettségét, pedig a jelen Magyarország problémái mind e
korban ragadhatók meg. Talán hiányzott az évtizedes írói útkeresés tapasztalata, és biztosan
hiányzott az a könyvtári segítség, amit a mai adatbázisok biztosítani tudnak. Amikor a
kereszténység születésénél játszódó nagysikerű (2006. májusában AEGON művészeti díjjal
kitüntetett) regényét, a Fogságot írta még csak hagyományos dokumentumokra
támaszkodhatott, a PADMALY írásakor viszont már elengedhetetlen, és néha túl bő forrást is
jelentett az Arcanum https://adt.arcanum.com/hu/ adatbázisa.
A nagyregény titkos főszereplője Seidl Teréz, Táncsics Mihály felesége, aki a 1810-es
évektől 1907-ig tanúja lehetett a reformkornak, a forradalomnak, a Bach-rendszernek és a
kiegyezésnek, a munkásmozgalom hajnalának és a századfordulónak. Az örök forradalmár
Táncsicsnak a korról mindig igen sarkos véleménye volt és emiatt hol évekig börtönben ült,
hol saját háza alatt kivájt üregben (padmaly) bujkált. A 19. század különlegesen részletgazdag
körpanorámájában emberközelből ismerünk meg minden fontos szereplőt és a kor
mentalitását. Miközben megelevenednek főváros mindennapjai, a nagy viták és a kis
kompromisszumok a Padmaly a magyar szabadság örök kérdésének is a regénye. Ahogy a
regény hivatalos ajánlója fogalmaz: Rabul ejti az olvasóját.
“Már fiatalon szerettem volna írni a reformkori Pestről, erről a kivételesen izgalmas
városról. […] amikor nemrég felkérést kaptam, hogy Ganz Ábrahámról írjak librettót,
belemerültem a korba, és elképedtem, micsoda tébolyult élete volt Táncsics Mihálynak és a
családjának. Jókai, aki vitázott vele, de hosszú ideig pénzzel támogatta, ekkora szélsőségeket
soha nem talált ki a regényeiben, pedig neki aztán volt fantáziája. Rendkívül ihletett író a
valóság, csak meg kell tanulni a nyelvét, a fordulatainak a mélyére kell hatolni, és lehetőleg
tömören lefordítani.”
