Maul Petronella
Rózsabogár
a bennem újra és újra lejátszódó
folyamat olyan, mint egy
átlagos nap egy rózsabogár életében.
korlátok nélkül
cikázhatnék összevissza, mégis
egy helyen körözök,
nehezen állok tovább.
időnként falakba ütközöm,
megtántorodom.
sípol a fülem, a vészcsengők hangja
a fejemben összemosódott.
talán csak jobb a tudatom
sötét zugaiban keringeni;
kint hűl az idő. hiába,
a nap már nem melegít eléggé,
a fény sem kárpótol többé.
egyszer a körülötted repkedő
rózsabogár-részem is távozik – majd.
de előbb letisztítom a páncélt,
hogy a végén valami szép
maradjon bennem utánad.
hátha így tovább megőrizlek.
