Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója
Ismét egy kis személyes dologgal kezdem. Csáth Géza gyerekkorom egyik kedvenc írója volt, ami tekintve néha elborult lelki világomat, talán ma már nem is olyan meglepő számomra.
Az Egy elmebeteg nő naplója c. munkáját már volt alkalmam részleteiben olvasni, a cím pedig magáért beszél. De a régi olvasási élményeim nem terjedtek sose tovább az elmebeteg Nő napló részletein. Ma már megértem hogy miért.
Ugyanis nem sok műben olvashatunk ilyen részletes karakter leírást főszereplőnkről!
Íme egy kis részlet a Nő, G. kisasszony korrajzából: “A szemmozgások szabadok. Nyelv kissé balra deviál, reszket. Kisebb fokú kéztremor. A bal facialis fáradékonyabb. Térd-, achilles- és triceps-reflexek könnyen kiválthatók. Bőrreflexek normálisak. Mindkét oldali alszára külső szélén a térdízület alatt kéttenyérnyi területen hyperpaesthesia. Kisebb fokú dermographia.”
Na ez az a részletesség, ami Csáth Géza pszichiátriai orvosi hivatásából fakad, ami csöppent sem olvasó barát, hiába van az utolsó oldalakon egy orvosi kifejezések szótára.
Szóval Csáth munkáját két jól elkülöníthető részre lehet osztani. A mű eleje, s vége magának az orvosnak a narrációja, melyben meglepő szakmai részletességgel ír az elmebetegségről, valamint a betegről. A második részben, amit keretbe foglal az első, a nő naplóját, leveleit és írásait olvashatjuk (néha szintén orvosi narrációval kisegítve).
És hogy mi derül ki a főszereplő nőről? Nos, a már emlitett írásain keresztül nyerünk betekintést az elmebeteg pszichózisába. A lelkileg és testileg bántalmazott nő, egyszer csak arra eszmél, hogy egy olyan Lény keríti hatalmába, amely magát a világ teremtőjeként aposztrofálja, mondhatni Istenként jelenik meg, amely minden egyes ember felett hatalmat gyakorol. Megjelenésében, mondanivalójában, és cselekedeteiben mégis ördögi, démoni lény. “Igen, egy ördög ül a világnak a trónján! És az emberek azt hiszik, hogy a jóság az uralkodó elem, ezen mulatok én a legjobban!”
Főszereplőnk ugyan megpróbálja a Lényt egy láthatatlan materiális síkra helyezni, és emiatt hol villamosságként, hol radiumként hivatkozik rá, de pontosan tudjuk, hogy sokkal nagyobb erőről van szó!
“Ő ezen Lény által velem úgy tétet, mintha a felesége volnék! Ma megírtam neki, hogy ne tegyen így velem, mert ez már nem egy nő lealázása, hanem ez már az én elbutításomat, állattá való degradálásomat célozza”
Ez egy olyan erő amely képes megmérgezni az embert. Megbetegít, legyengít és addig kínozz minket, míg a halál is nagyobb megváltás lesz. Ez az erő képes arra, hogy a legelemibb ösztönünket, az élet ösztönünket is megtagadjuk.
Ez az erő pedig a szégyen, a megaláztatottság, a kudarc érzése. Ami által senkivé és semmivé leszünk, elveszítjük emberi mivoltunkat és nem marad más, mint az öngyilkosság.
Vagy a teljes megőrülés.
“én egy szamár vagyok… ma már nincs eszem… én kuka, én már egészen buta vagyok!”
