Valentinyi Roberta
SZÍNLEL A SZÍN
Füstölgő pamacsok sóhajtása
Felfut a verandára
Nikotint áraszt a szomszéd vára
Fából épült, – jó, ha nem kap lángra
Idős ember a tulajdonosa
Ez a termeszvár az ő paradicsoma
Koszos edények, amikre
Rászáradtak a hetek
A rothadt hús körül
Zümmögnek a legyek
De hiszen ez megfelel!
Minek tisztítsa
Kívülről büszke, szívós alak
Az éjszakákat mégis végigsírja
Amint ülök a verandán
(Mert tudniillik, ott voltam ám!)
Megfigyelem, hogy az utcán
Kóbor kutya alszik
Pár méterre tőle egy sárga házból
Velőtrázó sikoly visszhangzik
Napsütötte sárga megbabonáz a színével
De színlel a szín, az egész világ
Képmutatást vezényel
Hónapokkal később ugyanezt a házat
Megfojtják a borostyánágak
Méregzöld színével vidáman kacag
Az embereket megfojtja a bent lévő
Indulat
A ház egy évvel később vérvörösre
Változott, amint másnap a nap felkel
Újra ugyanazzal a napsütötte
Sárga testtel lebzsel
Úgy hallottam kiadó
Feladó: ismeretlen sirató
