Valdraf Viktória Fanni:
szappan, buborék
Egy napsütéses nyári napon, 3 kislány önfeledten játszott a Bogyiszlói Duna parton. Abban a pillanatban ahogy feléjük sétáltam a sétányon abba hagyták a játékot, el gondolkodva egymásra néztek, majd egyikük félénken megszólított.
-
Elnézést, tudna nekünk segíteni? – kérdezte egy barna hajú, kedves tekintetű, nagyjából harmadikos kislány, aki beszéde közben zavartan tördelte az ujjait.
-
Sziasztok. Persze, miben tudok segíteni? – kérdeztem vissza.
-
Hárman vagyunk és csak egy ugrókötelünk van, nem tudunk dönteni arról, hogy ki játsszon vele. – válaszolta egy szintén barna hajú lányka, akin azért látszott, hogy kicsit bátrabb természetű.
-
Én például lovacskázni szeretnék vele, de olyat csak ketten lehet játszani. – mondta a többiek mellett állva egy mosolygós, szőkés barna hajú kislány.
-
Mit szóltok ahhoz, ha azt mondom tudok egy játékot, amivel mind a hárman tudtok játszani? – mosolyogtam rájuk.
-
Megmutatod? – kérdezték csillogó szemekkel, teljesen egyszerre.
-
Hááát, nem is tudoom. – mondtam, és tettettem, hogy gondolkodom rajta, hogy megmutassam e nekik.
-
Meli, Nati gyertek hozzunk neki olyan szép kék virágot a fűből, hátha akkor elmeséli.
-
Aranyosak vagytok, de megmutatom nektek a virágok nélkül is. A játék legfontosabb része, hogy mindannyian válasszatok egy nevet, lehet a szappan, a buborék, a kölni vagy akár a rúzs is.
-
Én a buborék szeretnék lenni. – mondta Nati.
-
Rúúúúzs. – kiabálta teljesen egyszerre a másik két lány.
-
Jó, legyél Bia te a rúzs, én leszek a szappan – mondta nevetve Meli.
Elmeséltem nekik, hogyan is kell ezt játszani, ketten pörgetik a kötelet, a harmadik pedig át ugrálja, közben végig mondogatni kell: szappan, buborék, kölni. rúzs. Ha nem tudja a középső át ugrani, akkor annak kell helyette bemenni, akinek a „nevénél” állt meg a sorozat. Mondanom sem kell mennyire tetszett nekik a játék ötlete. Ahogy elmeséltem, nagy vigyorral az arcukon már el is kezdték skandálni a szöveget, Nati pedig már ugrálta is át a kötelet. Ahogy láttam rajtuk mennyire élvezik, eszembe jutottak azok a napközis délutánok amikor az iskolában mi is ezt játszottuk és nekem is mosolyra húzódott a szám és boldogan sétáltam tovább a sétányon. A parton pedig még fél órával később is hallani lehetett a lányok nevetését és azt, hogy szappan, buborék, kölni, rúzs.
