Szűcs Márton
Összeomlani?
Kitör a pánik!
Már-már üvegesedik a szemem,
Ahogy révedek előre, zord tekintetem
Egyre csak pásztázza azt a pepita csempe,
Egyenletes, négyszögletes felületet.
Rohannak máris!
Sok őrült jajveszékel és keresi,
Keresi a kiutat, de nem leli,
Mert szemét tágra nyitva tetteti,
De előtte vakító kendő azt fedi.
Mozdulni kár is!
Míg egymást tépik nyúzzák,
Én egyre csak révedek, tundrák.
Hegyek, völgyek, álmok, hölgyek és furák.
Furák ezek a képzetek, s tudják.
Lehetnél hát itt!
Oh, míg összedől körülöttem a világ,
Te messze jársz! Jól teszed, kicsi virág.
Így baj téged nem ér el, míg fejemre bizám,
A mennyezet szakad, éltem silány.
