SZÁZ ÉV UTÁN – Mészöly Miklósról
Márjánovics Diána, Káli Anita, Kelemen Pál, Vásári Melinda (szerkesztők)
Bp.: Kijárat Kiadó, Mészöly Miklós Egyesület (2024), 516 p.
A Szekszárdi Magasiskola 2014-es Nyitott Műhelybéli bemutatkozásán Szörényi László
professzor, a Mészöly Miklós Egyesület elnöke fogalmazta meg: egy író, ill. a személyes ismerősei
halála után az irodalmi közvéleményben szükségképpen elkövetkezik a mellőzés purgatóriuma, ami
után vagy végkép feledésbe merül, vagy feltámad és kanonizálódik az életmű. Mészöly Miklós
születésének századik évfordulóján, 2021-ben szervezett események sora e purgatórium időszak végét
jelezték. Egyre több fiatal író és irodalmár a fedezte fel magának e hagyaték újabb és újabb aspektusát.
Tették ezt Mészöly Miklós egykor legendás személyes varázsa nélkül, kizárólag írásai hatására.
A centenáriumi év kimagasló tudományos eseménye volt a „MÉSZÖLY MIKLÓS: az első
száz év” elnevezésű irodalomtörténészek, műfordítók és irodalmárok részvételével 2021. október 4. és
6. között megrendezett nemzetközi konferencia. Az itt elhangzott előadások szerkesztett és kibővített
változatai adják a „SZÁZ ÉV UTÁN – Mészöly Miklósról” című könyv alapját. A konferencia
résztvevőjéből tizennyolcan képviseltetik a kötetben magukat. De a kötet természetesen nem csak a
Mészöly-centenárium alkalmából, hanem azután keletkezett írásokból is válogat, sokban emlékeztetve
a „’Tagjai vagyunk egymásnak’ : a Tarzuszi szavaival köszöntik a hetvenéves Mészöly Miklóst
barátai” c. emlékkötet tartalmi és stílusbeli sokszínűségére. Ám a különbség sem elhanyagolható, míg
a 1992-kötetben, ahogy cím fogalmaz a barátok, addig a 2024-es kötetben már a következő generáció
tagjai a szerzők.
A kötet számos tanulsággal jár. Egyfelől azzal, hogy a Mészöly-jelenség, az írásművészet
összetettsége és a közszereplői integritás egyedi kombinációja, az irodalmi és közélet évtizedes biztos
tájékozódási pontja, természeténél fogva alkalmatlan a leegyszerűsítő megközelítésre. Másfelől azzal,
hogy a Mészölyi megalkuvást nem ismerő, állandó írói és bölcseleti kísérletezés, az újrakezdés ethosza
erős kisugárzással bír még ma is. A szövegek leképezik a mészölyi életmű sokféleségét, összetettségét
és változékonyságát, tablót nyújtva a megújuló Mészöly-recepció aktuális állásáról. Kiderül miként
folytat a kortárs irodalom párbeszédet Mészöly írásaival. Szövegei, milyen aktuális filozófiai-
társadalmi-világszemléleti jelenségeket és problémákat fogalmaznak meg. Az ökológiai válság
korában milyen termékeny olvasatokat kínálnak. Bemutatják a Mészöly-filológia eredményeit, amely
egyre inkább kiterjed a társművészetekre is: a filmre, a bábszínházra és a kortárs grafikára.
E könyv hasznos kiegészítője a Mészöly-monográfiáknak, és megfelelő folytatása az azóta
megjelent a tematikus lapszámok és tanulmánykötetek sorának. Többek között: VÁSÁRI Melinda
„Hangzó tér : az érzékiség dimenziói Mészöly, Nádas és Ottlik műveiben”; MÁRJÁNOVICS Diána
„Örökölt blende : példázatos irodalom és a Mészöly-hagyaték”; TANOS Márton „Regénypárhuzamok
: Mészöly és a kortárs próza”; URBANIK Tímea „Prózazsilipek : intratextualitás Mészöly Miklós
prózájában” és BAZSÁNYI Sándor „M : melléjegyzések Mészöly Miklós Megbocsátásához (és az
újabb magyar epika legendáriumához)” c. kötetei.
Végül álljon itt KOCSIS IMRE ANTAL, Mészöly Miklós a szekszárdi emlékezetért sokat tett
egykori polgármester ajánlása és videó-bejegyzése:
„A Mészöly 100 utáni nagyon jelentős utózengés egy vaskos kötetet
eredményezett… Amit az esten kaptunk, messze több volt, mint amit a meghívó
tartalmazott. A személyes vallomások és visszaemlékezések megidézték Mészölyt és a
magyar irodalomra gyakorolt hatását, és persze felelevenítették saját élményeinket is. Az
pedig külön ajándék, hogy Szkárosi Endre is újra közöttünk volt.”
https://www.youtube.com/watch?v=dPIqIDjC-iI
