BABITS MIHÁLY
Babits Mihály (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, 1941. augusztus 4.) író, költő, műfordító, irodalomtörténész, tanár
Élete és munkássága
Babits Mihály 1883. november 26-án született Szekszárdon, Kelemen Auróra (1855-1945) és Babits Mihály (1844-1898) házasságából. Polgári családban nőtt fel elsőszülött fiúgyermekként testvéreivel Angyallal és Istvánnal. A városközponthoz közeli ház ma is látogatható bárki számára (Babits Mihály Emlékház). Babits Pécsett tanult, iskolás éveit változó eredményekkel zárta, de az irodalom korán elkezdte őt foglalkoztatni. Már gyermekként szerkesztette a Szekszárdi Szépirodalmi Lapokat, önképző körbe járt, francia és latin nyelven fordított, sok Petőfi, Arany és Vörösmarty művet olvasott, első szerelmes verseiből “kötetet” készített (Angyalos Könyv).
Az érettségi befejezése után Budapestre költözött, ahol egyetemi tanulmányait magyar és francia szakon kezdte meg, a franciát azonban hamarosan latinra cserélte. Budapesten szembesült a magyar társadalom elmaradottságával, a Négyesy-féle stílusgyakorlati órákon formálódtak nézetei, illetve itt ismerkedett meg Juhász Gyulával, Kosztolányi Dezsővel és Oláh Gáborral is. Az egyetem végeztével Baján, majd Szegeden, végül pedig a távoli Fogarason kapott tanári állást. Ebben az időben publikált többek között a Szeged és Vidéke, a Népszava, a Temesvári Hírlap továbbá a Fogaras és Vidéke lapokban. 1908 őszének legfontosabb eseménye A Holnap antológia, s benne a Babits-versek megjelenése, valamint a Nyugattól érkező meghívás volt, még ebben az évben csatlakozott a szerkesztőséghez. 1909-ben Levelek Iris koszorújából címmel jelent meg első verseskötete. Pár évvel később visszatért a fővárosba és megírta második verseskötetét Herceg, hátha megjön a tél is címmel (1911). Ebben az időszakban jelent meg Dante Isteni Színjátékának a Pokol fordítása, részt vett a kulturális életben, verseit megjelentette a Vasárnapi Újság, valamint A Világ és A Hét című lapok.
Az I. világháború és az azt követő zűrzavaros időszak Babits számára is fordulópontot jelentett. A háborúellenesség és a béke gondolatának közvetítése miatt egyre ellenségesebb légkör kerekedett körülötte. A háború után Éljen a köztársaság címmel röpiratot jelentett meg, több politikai szerepet vállalt. Ebben az időben fogalmazta meg az új haza fogalmát Az igazi haza című írásában: “Nem a föld maga szent, nem a föld a haza: a föld csupán lakhely, üzlet és gazdaság. Ami a földben szent: az az emberek emlékei.” Rövid időn belül a forradalomban való csalódása miatt otthagyott minden politikai tevékenységet, egyetemi előadó lett, s innentől kezdve csak az irodalomnak élt. Ady Endre 1919-es halála után az irodalmi élet legmeghatározóbb szereplőjévé vált, barátokat és kollégákat látott vendégül, többek között Ignotus Pált, Szabó Lőrincet, Komjáthy Aladárt, József Attilát. Korábbi tettei és szavai miatt azonban mindkét oldal támadásait viselnie kellett. A Petőfi Társaságból 1920-ban kizárták, s megszűntették egyetemi állását. Az anyagiakkal küzdő Nyugat folyóirat mellett továbbra is kitartott, 1929-tól Móricz Zsigmonddal együtt vitték tovább szerkesztését.
Ugyancsak 1920-ban megjelent a Nyugtalanság völgye címet viselő verseskötete, majd egy évvel később Dante Isteni színjáték harmadik részének, a Paradicsomnak fordítását fejezte be. Ezenkívül 1921-ben kötött házasságot Tanner Ilonával, akivel egy örökbefogadott gyermekük volt (Babits Ildikó). 1927-ben jelent meg Halálfiai című regénye, 1928-ban pedig a Versek kötet. Pár évvel a halála előtt megírta a Balázsolás (1937) és a Jónás Könyve (1938) című műveit. Kurátora lett Baumgarten Ferenc Ferdinánd hagyatékának, amelyet a magyar írók támogatására ajánlottak fel. További elismerésekben is részesült: Kazinczy-érme (1937), San Remo díj (1940), Akadémiai Weiss Fülöp-alapítvány díj (1941).
Babits Mihály élete nagy részében gyenge fizikumú volt és különböző betegségekben szenvedett. A gégeszűkület daganatot 1937-ben diagnosztizálták nála, majd 1938-ban gégemetszést hajtottak végre, amely után egy időre a beszédkészségét is elvesztette. 1941. augusztus 4-én halt meg Budapesten a Siesta-szanatóriumban.
Források:
- Babits Mihály: Keresztül-kasul az életemen. Budapest, Pesti Szalon, 1993.
- Dr. Dobos Gyula: Szekszárd a XX. század első évtizedeiben. Szekszárd, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, 2005. 353-354.
- Sipos Lajos: Babits Mihály. Budapest, Babits Kiadó, 2008.
Kép forrása:
- Országos Széchényi Könyvtár: 100 éves a Nyugat. Szerk. Sudár Annamária. Budapest, 2008. https://mek.oszk.hu/nyugat/html/alkotok/fotok/babits_nagy.jpg (Letöltve: 2023. 11. 22.)
