Salamon Henrik
Salamon Henrik (Hőgyész, 1865. március 31. – Budapest, 1944. július 15.): Fogorvos, lapszerkesztő, tanár
Élete és munkássága:
Salamon Henrik 1865. március 31-én született Hőgyészen Salamon Lipót és Pollák Rozália gyermekeként. Édesapja kereskedőként tevékenykedett, emiatt a család korán Pestre költözött. A középiskolát a Budapesti VI. kerületi főreáliskolában végezte. Érettségi vizsgáját latin nyelvből 5 évig nem tudta letenni, így felsőfokú tanulmányait 1885-ben, mint rendkívüli hallgató kezdte meg a Budapesti Tudományegyetem orvosi karán. Rendkívüli hallgatóként látogatta az egyetemi előadásokat, de vizsgázni nem tudott. 1899-ben 34 éves korában sikerül megszereznie az orvosi diplomát.
Fogtechnikusként kezdte meg a pályáját még az egyetem alatt, mert ez a szakma még nem volt képesítéshez kötve, így néhány hónapos tanulást követően munkába állt. Salamon gyarapította ismereteit és nyelvtudását. Megtanult németül, angolul, és latinból is letette az érettségi vizsgát, hogy fogorvosként folytathassa pályáját. Már ekkor elkezdte írói tevékenységét is, és olyan lapokba publikált, mint a Dentista, a Zahnarztliche Wochenblatt, L’Oodontologie vagy a British Journal of Dental Science. Publikációi jelentek meg angolul, franciául, németül, de olaszra, finnre és bolgárra is fordították munkáit.
1899-ben az Árkövy József által vezetett fogászati klinikára került gyakornokként, és írói munkáját is folytatni tudta. Madzsar Józseffel elindították és szerkesztője lett a Stomatologiai Közlönynek 1902-ben, amely a Stomatologusok Országos Egyesületének lapja volt. Az első könyve A stomatologia tanításának története 1906-ban jelent meg. 1911-ben magasabb egyetemi magántanár képesítést szerzett, 1928-ban megkapta az egyetemi rendkívüli tanári címet, majd 1935-ben egészségügyi főtanácsi címet kapott. Árkövyvel való összetűzése miatt 1916-ban távoznia kellett a klinikáról Salamonnak.
Az I. világháború után Szabó József professzor vette át a Stomatologiai Klinika vezetését, és 1919-től 1939-ig ismét itt dolgozott Salamon. Megkapta az újonnan felállított kis ortodonciai osztályt. Ez a későbbi Fogszabályozási és Gyermekfogászati klinika, ahonnan sok szakember került ki a kezei közül. Szabó professzorral együtt fogszakorvosi tanfolyamot indított, és támogatta a fogtechnikusok képzési és kutatói munkáit.
1939-ben visszavonult az orvosi pályától, de írói munkásságát tovább folytatta. Az 1940-es években az egészsége és élete is romlani kezdett. Zsidó származása miatt budapesti lakásának elhagyására kényszerítették, néhány héttel halála előtt. 1944. július 15-én hunyt el. Temetésén sem rokonai, sem barátai nem vehettek részt, a Fogorvosi Szemlében csak néhány sorban emlékeztek meg Salamon Henrikről. Csak a háború után jelent meg A stomatológia haladás c. Salamon-emlékkönyv, és évekkel később állítottak táblát egykori otthona épületének falára. Salamon Henrik szakmai munkájával és író tevékenységével a hazai fogszabályozás és fogászat történetének jeles úttörő alakja volt.
Főbb művei:
A fogszabályozás alapelvei és módszerei (1896)
Állcsontműtétek és állcsontpótlások (1905)
A stomatológia tanításának története Magyarországon (1906)
Útmutató a klinikai és laboratóriumi odontechnikai munkákhoz (1908)
Fogpótlástan (1923)
A fogorvosi hídpótlások rendszere (1924)
A modern orthodontiai therapia uralkodó eszméi (1930)
Fogszabályozástan (1934)
A magyar stomatológia története (1942)
Források:
- Huszár György: Salamon Henrik. In: Fogorvosi Szemle. Szerk. Varga István. (58. évf.: 6. szám), 1965. 161-169 o.
- Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Szerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1969.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest, 1929. 763. o. https://mek.oszk.hu/04000/04093/html/0771.html (Letöltve: 2025. 03. 20.)
Kép:
- Salamon Henrik az első világháború után. Fogorvosi Szemle 58. évfolyam: 6. szám, 1965. 162. o.
