Helytörténeti Szemle – Hollós László

2025. április 15. | Helytörténeti Szemle

 

Hollós László

Hollós László (Szekszárd, 1859. június 18. – Szekszárd, 1940. február 16.): Tanár, botanikus, a mikológia (gombatan) elismert szaktekintélye, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja

Élete és munkássága:

Hollós László 1859. június 18-án született Szekszárdon Schwartzkopf Alajos és Czieger Anna gyermekeként. Nagyapja osztrák iparos volt, aki Linzből települt át Tolnára. Édesapja az 1848/49-es szabadságharcban a magyarok oldalán főhadnagyként vett részt, és később a család magyarosította nevüket Hollósra. Lászlót hazafias nevelésben részesítették, valamint a természet szeretetére tanították. Általános iskolai tanulmányait a Májer-Arlow-féle elemi iskolában végezte, ahol több nyelvet tanult, és külön rajzórákra járt. Középiskolai éveit Székesfehérváron, Kalocsán és Pécsen töltötte. Felsőfokú tanulmányait a budapesti József Nádor Műegyetemen végezte, először kémia-fizika tanári szakon, később pedig állattanból, ásványtanból és földrajzból is diplomát szerzett.

1891-ben kezdett dolgozni a kecskeméti főreál gimnáziumban. Az itt eltöltött közel két évtized alatt kémia, fizika, földrajz és állattan mellett számtant és szépirodalmat is tanított. Diákjai jó tanárként emlékeztek rá, sokan rajongással beszéltek Hollósról, aki gyakran bevonta tanítványait a kutatói munkába, és anyagilag is támogatta őket. Iskolai gyűjteménye közel 5000 darabból állt, köztük különféle gombákat, kőzeteket, növényeket, rovarokat és preparált állatokat is gyűjtött. 1911-ben, amikor az új igazgató, Kacsóh Pongrác a gyűjteményt a szertárból ki akarta vitetni, hogy zeneműtárat hozzon létre, Hollós válaszul felégette kutatói munkájának nagy részét. Az esetet a sajtó is felkapta, és Hollós, miután nyugdíjazását kérte, visszaköltözött Szekszárdra.“Hazajöttem szülőföldemre, a kedves emlékű szent földre, ahol boldog gyermek-koromban tanultam a természetet és az igazságot imádni.”

A fáradhatatlan tudós szabadidejének minden percét kutatásaival töltötte. Magyarország szinte minden táját bejárta, részt vett régészeti ásatásokon, de külföldi egyetemek és múzeumok kiállításain is. A tanítással azonban nem tudott felhagyni, mert kutatói állást nem kapott, annak ellenére sem, hogy a mikológiában elért sikerei nemzetközileg is ismertté tették őt. Sok külföldi kutatóval állt kapcsolatban, gombákat neveztek el róla, és arca sokáig díszített egy francia szarvasgombászati lapot. Hollós magányos és önsanyargató életet élt, mindent a tudománynak szentelt, hogy elismerjék őt. 61 éves korában vette feleségül Balogh Mária óvónőt, aki 1931-ben meghalt. Élete végéhez közeledve a tudós egyre inkább eltávolodott a világtól. 1940. február 16-án életének 81. évében hunyt el. Utolsó útjára a szekszárdi alsóvárosi temetőben csak kevesen kísérték el. 

Hollós Lászlót tudós tehetsége és a tudomány iránti elkötelezettsége emelik ki igazán. A mikológia, gombatan szakértője volt. Az MTA megbízásából készítette el Magyarország Gasteromycetái c. munkáját (1903), amelyért egy évvel később az akadémia levelező tagjává választotta. 1905-ben a hazai szarvasgomba-kutatás alapjait tette le a Magyarország földalatti gombái c. munkájával. Közel 100 publikációt írt különböző lapoknak, például a Természettudományi Közleményeknek, az Archeológiai Értesítőnek, a Földtani Közlönynek, vagy a Szőlészet és Borászati Lapnak. További munkái közé tartozik: Úti jegyzetek a Kaukázusból (1899), Új gombák Kecskemét vidékéről (1906), Magyarország földalatti gombái, szarvasgombaféléi (1911), Új gombák Szekszárd vidékéről (1926), Szekszárd vidékének gombái (1933). Rajztehetségének köszönhetően műveit maga illusztrálta, munkáit pedig különböző nyelvekre is lefordították. Gyarapította a Nemzeti Múzeum és számos külföldi intézet anyagait. Szekszárd és környékéről 1386 gombafajtát gyűjtött össze. A Magyar Természettudományi Társulattól Schilberszky-féle millenniumi díját kapta. 2004-ben megalakították a Hollós László Szarvasgombász Egyesületet, Hollós László-emlékérmet bocsátottak ki, és Kecskeméten, valamint Szekszárdon is emléktáblák őrzik nevét. Szekszárdon minden évben megrendezik a Hollós László Természetismereti versmondó versenyt.

Források:

  • Dobos Gyula: Neves szekszárdiak. In: Szekszárd a XX. század első évtizedeiben. Szerk. Dobos Gyula. Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Szekszárd, 2005. 349-458. o. 
  • Kaczián János: 155 éve született dr. Hollós László akadémikus. In: Tolnai Kalendárium 2015. Szerk. Wessely Gábor. Geográf Kiadó, Tolna, 2014. 52-59. o.
  • Székely Gábor: Természettudós tanárok Kecskeméten. Alföldi Lapok Kft., Kecskemét, 2006. 
  • Szakály Ferenc: Hollós László élete és munkássága. Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum, Szekszárd, 1989.

Kép:

Accessibility