A világszerte ifjúsági íróként ismert és népszerű Erich Kӓstner 1931-ben megjelent szatirikus regényét a német író legfontosabb művének tartotta, amit csak erősen cenzúrázva lehetett kiadni, Fabian, egy moralista regénye címmel. A szelídített szövegváltozat ellenére a nácik lapja, a Völkischer Beobachter nyomtatásban megjelent szemétnek, hazafiatlan, családellenes mocsoknak nevezte.
A nemzetiszocialista hatalomátvételt követően Kӓstner nem kívánatos szerzővé vált, műveit az NSDP rituális könyvégetései alkalmával máglyára vetették, kizárólag közéleti témákat nélkülöző ifjúsági és könnyed, szórakoztató írásai jelenhettek meg. A hányattatott sorsú regény eredeti szövegváltozata csak jóval az író halála után került elő a Német Irodalmi Archívumból. A fekete humorú regény célja a figyelmeztetés volt: Németország és a világ a szakadék felé száguld.
Főhőse, dr. Jakob Fabian, a fiatal, katonaviselt germanista, „propagandistaként”, egy dohánycég reklámszakembereként dolgozik. A magát moralistának valló Fabian, barátjával, Labudéval közösen fedezik fel a munkanélküliségtől, egy kitörni készülő polgárháború feszültségeitől terhes Berlin különféle színtereit. Míg nappal az erőszakos tömegjelenetek, éjszakánként lázas kicsapongások helyszíne a nagyváros. A militarizmustól és a fogyasztói társadalomtól egyaránt undorodó, kívülálló Fabian meglátása szerint az emberek erkölcsi iránytűje zavarodott meg, nem függetlenül az elszegényedett, konformitásra nevelt német tömegek kilátástalanságából hasznot húzó politikai pártok vadító uszításától.
A szemlélődő Fabiannal ellentétben Labude hisz a társadalomjobbító civil aktivizmusban, kettejük szabad szellemű, szatirikus társalgása teszi elviselhetővé környezetük nyomasztó szellemtelenségét, egyre apokaliptikusabb hangulatát. A jelszavakká korcsosult nézetek, reklámszövegekké torzult politikai üzenetek, pervertált hatalmi és szexuális viszonyok között a két tisztességes fiatalember útja a pusztulásba vezet. A kíméletlen kor- és kórképet nyújtó regény túl sok optimizmusra nem ad okot, legyen bármilyen éleslátó a főszereplője, távolságtartó altruizmusa nem elég a felszínen maradásra, Kӓstner semmivel nem bíztatja olvasóját sem, legfeljebb talán azt tanácsolja, hogy tanuljon meg úszni…
