Fraknói Vilmos
Fraknói Vilmos (Ürmény, 1843. február 27. – Budapest, 1924. november 20.)
Élete és munkássága:
Fraknói Vilmos 1843. február 27-én született a Nyitra Vármegyei Ürményen. Édesanyja Gerstl Johanna édesapja Frankl Sándor gróf a Hunyady család uradalmi orvosa volt. Szülei izraelita vallásúak voltak, de megkeresztelkedtek, és fiúkat már katolikus szellemben nevelték. Vilmos az alsó és középiskolai tanulmányait Nagyszombaton és Esztergomban végezte. Egészen fiatalon a papi hivatásra készült, de mellette a történettudomány is érdekelte. 1862-ben a pesti központi papnevelő intézetben fejezte be teológiai tanulmányait, ezt követően az egyetemen történelem-latin szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1865-ben szentelték pappá. Tanárként Nagyszombaton történelmet, filozófiát és latint oktatott, Esztergomban pedig egyháztörténetet és bölcsészettudományt. 1875-től 1879-ig könyvtárőrként dolgozott a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi könyvtárában. 1878-tól nagyváradi kanonok, egy évvel később Szekszárdon lett címzetes apát. Utóbbi helyen írta meg Vitéz János szekszárdi apát életrajzát, és kutatta a szekszárdi Benedek-rendi apátság történetét.
Első történész munkája: A magyar nemzet műveltségi állásának vázlata az első fejedelmek korában és a kereszténység behozatalának története c. munkája volt. 1860-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia pályázatát. Nagyszombaton kezdte el a háromkötetes Pázmány Péterről szóló monográfiát, melyet 1872-ben fejezett be. 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat tagja, 1870-ben az MTA levelező tagja lett. 1871-ben az akadémiai székfoglalót Pázmány Péter római diplomáciai kiküldetéseiről tartotta. 1873-ban az akadémia rendes tagja, 1879-ben főtitkár, 1892-ben igazgató és 1917-ben tiszteletbeli tagja lett. 1893-ban a Kisfaludy Társaság, 1888-ban a Krakkói Tudományos Akadémiának és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának lett a tagja. 1897-től 1915-ig a múzeumok és könyvtárak főfelügyelője volt, így az 1902-es Szekszárdi Múzeum alapításánál is részt vett.
Fraknói 1878-ban elnyerte a nagyváradi káptalan egyik irodalmi kanonoki stallumát, ami azt jelentette, hogy mentesült a rezidencia-kötelezettség alól, és így utazhatott Európa szerte. Többek-között itáliai, spanyol és német egyházi és állami levéltárakban kutatott. Ő volt az elsők egyik, aki bejutott és kutathatott a Vatikáni Titkos Levéltárban. Az 1890-es években jelentős saját vagyonából építette fel azt a villát, ahol megalapította a Római Magyar Történeti Intézetet. Több folyóiratban is publikált, például Magyar Sion, Országgyűlési Emlékek, de elindítója volt a Magyar Könyvszemlének is. Jelentősebb művei: Pázmány Péter és kora (1868-1872), Vitéz János esztergomi érsek élete (1879), A szekszárdi apátság története (1879), Hunyadi Mátyás király élete (1890), A Hunyadiak és a Jagellók kora, A magyar nemzet története (1896), Werbőczy István életrajza (1899).
Fraknói Vilmos a századfordulón szentjobbi javadalmas apát lett, és továbbra is bőkezű mecénás maradt, aki 1906-ban az államnak ajánlotta intézményeit. Az I. világháború és a trianoni békeszerződés súlyosan érintette, és birtokainak nagyrészét is elvesztette. Budapestre költözött, de továbbra is a kutatás kötötte le az életét. 1921-ben bélrákot fedeztek fel nála. A műtét sikeres volt és néhány évig jól volt, de kiújult a betegsége. 1924. november 20-án halt meg. Utolsó munkája az MTA százévének története volt, de már nem tudta befejezni. Az Akadémia saját halottjának tekinti. Fraknói Vilmost a Fiume úti sírkertben helyezték örök nyugalomra. A szertartáson Klebesberg Kuno, vallás és közoktatásiügyi miniszter és Berzeviczy Albert az MTA elnöke is jelen volt. 2000-ben Fraknói Vilmos-díjat alapított a kormány. Ezt a díjat azok kapják, akik teológia, filozófia vagy az egyháztörténet területén kiemelkedő munkásságot tudhatnak maguk mögött. A 2012-ben alapított MTA-PPKE ‘Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport, ma HUN-REN-PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoportként működik.
Források:
-
Bárány Zsófia: Fraknói Vilmos. In. A Magyar Tudományos Akadémia elnökei és főtitkárai. Szerk. Szilágyi Adrienn. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 2023. 261-268.
-
Glatz Ferenc: Történetírók tára. Egyház, Műveltség, Történetírás. Budapest, Gondolat, 1981.
-
Kaczián János: A Tolna megyei akadémikusok. In. Tolna megyei levéltári füzetek 11. Szerk. Dobos Gyula. Szekszárd, Szekszárdi Nyomda Kft., 2006. 23-82.
-
Tóth Krisztina: Fraknói Vilmos, a sokoldalú tudós és paptörténész. újkor.hu, 2018. https://ujkor.hu/content/175-eve-szuletett-fraknoi-vilmos-sokoldalu-tudos-es-paptortenesz (Letöltve: 2024. 10. 26.)
-
Tóth László: Fraknói Vilmos (1843–1924). In. Magyar Könyvszemle, 1924. 98–105.
-
Szinnyei József: Magyar Írók élete és munkái. Budapest, Hornyánszky Viktor Könyvhivatal, 1900.
