Ha mostanában valaki megkérdezné, hogy melyik a kedvenc könyvem, biztosan Nino Haratisvili A
nyolcadik élet című nagyregényét mondanám.
Nino Haratisvili grúz származású, Németországban élő és alkotó szerző, nem kisebb dologra
vállalkozott, mint hogy bemutatja Grúzia XX. századi történelmét egy család több generációjának
életén keresztül. Őszintén megmondom, hogy nem sok mindent tudtam a modern kori történelem
ezen időszakáról és eseményeiről, de a könyv lapjain minden valósággá vált, olyan közel hozta, a
szereplők sorsát bemutatva, az Oroszország, majd Szovjetunió versus Grúzia problematikát, hogy
szinte azt éreztem, hogy én is részese vagyok. Ott élek benne.
Különösen szimpatikussá teszi az elbeszélés módját, hogy az egész történetet néhány erős vagy
kevésbé erős nőalak köré építi fel az írónő. Történet szövődik történetbe, élettörténet
élettörténetbe, ahogyan a könyv borítóján megjelenő szőnyeg mintázatában.
Sajnos a mindennapi életünkbe – legalábbis az enyémbe biztosan – egyre kevésbé fér bele, hogy ilyen
volumenű, ekkora korszakot felölelő „könyvmonstrumokat” olvassunk, de nagyon örülök, hogy
olvastam, és hogy most olvastam. Minden olyan magától értetődő benne, és oda kell elérnie, ahová
végül elér.
Jó szívvel ajánlom Mindenkinek.
