Maul Petronella
Ne szólj hozzám…
Ne szólj hozzám,
Védd magadat tőlem!
Ne add nekem a szíved,
Nem érdemlem meg.
Hagyj elveszni!
Nem én kellek neked!
Te jobbat érdemelsz!
Hadd zuhanjak a mélybe!
Engedd el a kezem!
Többet ne lássalak a közelemben!
Miért nehezíted meg?
Már mondtam, ebből semmi nem lesz.
Engedj eltűnni a semmiben!
Az nekem a minden.
Még a semmi is jobb,
Mint csalódva látni téged.
Tudtam én.
Csak magamban bízhatok.
Meg benned.
De ezzel rád rakom a terhet.
Igazad volt.
Kár volt beszélnem.
Azóta csak szánalmat látok a szemedben.
Miért jössz még mindig?
Nem fájt még eleget?
Talán nem bántottalak meg?
Csak menj innen, mielőtt tönkreteszlek!
Hidd el, érted teszem.
Ne várj rám majd, ha tovább állok,
Mert értsd meg, fojtogat ez a város.
Majd egy másik helyen!
Hagyj szenvedni,
Hadd égjek el!
Én okoztam a tüzet.
Nehogy bajod essen.
Jobb neked nélkülem.
Ha leestem, ne is bánkódj értem!
Ne húzz ki a gödörből!
Az az otthonom.
Ne akard érteni, amit sosem fogsz!
Jobb neked, ha nem ismersz.
Ne mondd, hogy segítesz!
Attól csak rosszabb lesz.
Az időd véges, ne pazarold erre!
Ne szeress!
Ne félts!
Ne érezz!
Kérlek, ne ments meg!
Én már kárba vesztem.
