László Balázs
Virágom
Esik az eső.
Halkan a földre koppan.
Ha becsukom a szemem, nem tudok gondolni semmi rosszra.
Kivirul a lelkem, mikor rád gondolok naponta.
Pillangó repül a tenyeremre, s hirdeti, hogy minden rendben.
A szívemben lévő gyertya miattad fényesen ég bennem.
Álmomban egy tengerparton fekszek,
mosolyogva foghatom kezed, miközben a csendes hullámok hangját hallgatjuk közösen.
Gondterhelt lépteim miattad felszabadulttá váltak.
A találkozásunk napjai piros betűs ünnepek nekem.
Szirmot bont bennem az élet.
Börtönbe került minden rossz emlékem.
