Horváth Míra
Gondolatban messzi-messzi tájakon jártam,
Angliai kastélyok felett magasan szálltam.
Díszes hintóban ülve hajtattam sebesen
Mr. és Mrs. Darcy otthona felé.
Szívesen fogadtak engem, örömmel láttak,
Szívélyesen üdvözöltek, beinvitáltak.
Mint régi ismerőst, körükben úgy fogadtak,
Meséltek, és folyton Miss Annáról faggattak:
Hogy mily okos, elbűvölő ifjú teremtés,
Mily gondoskodó, és csupaszív ékesség.
„Miss Horváth, meséljen még!” – folyton kérleltek-
„Mondja, hogy megy a sora? Milyen az élete?”
Sokáig beszélgettünk Anna kisasszonyról,
Az élet dolgairól, örömről, boldogságról.
Mígnem a napos délután estébe fordult,
Mrs. Darcy fülembe suttogta búcsúzóul:
Kisasszony, mondja meg a kedves Miss Annának,
Ne aggódjon, Mr. Darcyját ő is megtalálja,
S lesz majd egy kicsi lány, ki úgy fogja szeretni
A történetüket, mint ő szereti a miénket.
Vers Asztalos Annának
