Horváth Míra
Ha én egy madár lehetnék…
Ha én egy szép madárka lehetnék,
Innen jó messzire elrepülnék:
Először Norvégiába mennék,
Ahol egész nap fjordokat néznék.
Ha én egy kismadárka lehetnék,
Erdélyben körbe-körbe repülnék,
Magas hegyek, mély völgyek közt szállnék,
Éjjel egy erdőben megpihennék.
Ha egy énekesmadár lehetnék,
Én éjjel – nappal folyton dalolnék,
A horvát tengerpartra is mennék,
Boldog fürdőzők fölött repkednék.
Ha én egy kicsi fecske lehetnék,
Ősszel, mindenkivel délre mennék,
És tavasszal újra hazatérnék,
Faluszéli házra fészket raknék.
Ha én egy fehér gólya lehetnék,
Villanyoszlopok tetején laknék,
Onnan jó messzire elláthatnék,
Majd hideg ősz előtt délre mennék.
Ha én egy uhubagoly lehetnék,
Egész éjjel figyelnék, vadásznék,
A holdvilágnál csendben őrködnék,
Gyerekek álmaira vigyáznék.
Ha én egy sólyommadár lehetnék,
Mindenféle vidékeken járnék,
Dél-, Észak- Amerikába mennék,
A Himalája gerincén ülnék.
Ha én egy vízimadár lehetnék,
Folyók, nagy vizek felett repülnék,
Úszó, játszó delfineket néznék,
Víztükörre szállnék, azon járnék.
Ha én egy apró madár lehetnék,
Napfelkeltét, naplementét néznék,
Magasan, minden fölött repülnék,
De hazámba mindig visszatérnék.
