Horváth Amarilla
Ösvényen
Egy kis zöld ösvényen sétálok
az erdő sűrűjében. Érzem az
aurámban, ahogy közeledsz;
hisz jól ismerem az összes
rezdülésedet és mozzanatodat.
Minden pillanatban azt várom
már, hogy mikor érsz mellém
és fogod meg a kezemet, oly
természetességgel, mint ahogy
eddig még soha senki nem tette.
Immár kéz a kézben folytatjuk
együtt az utunkat, amikor is
belenézek a szemedbe. Oh, hát
azok a tengerkék szemeid; úgy
szeretnék úszni bennük!
Illatodtól elbódulva túrok bele
a szőke, puha hajadba, amin
te csak jót kacagsz, miközben
csillognak, sőt már szikráznak
azok a bizonyos kék szemeid.
